Manók az óvodában, 1. rész

Pedagógusok tapasztalatai a Plukkido táblajátékaival kapcsolatban

Egyre több óvodáról mondhatjuk el, hogy a most zárult nevelési év során már aktívan használták a Plukkido táblajátékait, mint a pedagógusi munkát segítő eszközöket. Nem kis örömünkre szolgál, hogy három óvónő egy beszélgetés keretében megosztotta velünk az elmúlt fél év tapasztalatait, amiből mi is megerősítést kaptunk az intézményes alkalmazás létjogosultságával kapcsolatban. A tapasztalatok összefoglalója kicsit hosszabbra sikeredett, ezért két részletben közöljük le. Íme az első. Fogadjátok szeretettel Ghémes Zsófia (Gyöngyszem Tagóvoda, XIII. kerület), Könczei Bíborka (Ákombákom Tagóvoda, XIII. kerület)  és Lajkó Katalin (Mese Tagóvoda, XIII. kerület) óvodapedagógusok tapasztalatait, amit témánként csoportosítva idézünk a velük készült személyes interjúkból!

Kezdetek, ismerkedés a játékkal

Három nagyon különböző habitusú pedagógussal volt szerencsém megismerkedni, akikben talán két közös tulajdonság volt szembetűnő, már rögtön az elején: mindannyian szívvel-lélekkel dolgoznak a “gyerekeikért”, akikre sajátjukként tekintenek, és mindhárman nyitottak az új módszerek iránt, szeretik kiaknázni a kínálkozó lehetőségeket. Persze azért azt is bevallották, hogy elsőre a nyitottság és a lelkesedés ellenére voltak kétségeik, hogy miként is fogják majd bevezetni a csoportjaikba az új eszközt. Az otthoni játékot megvásároló szülőkhöz hasonlóan, bennük is rengeteg kérdés merült fel az első találkozás után. Már-már el is bizonytalanodtak, végül mégis belevágtak és ezt saját bevallásuk szerint, kicsit sem bánták meg.

“Meg kellett emésztenem azt, amit hallottam, olvastam és akkor szépen lassan igazából a használatban jött meg a lelkesedésem is, meg az is, hogy megértettem és magamévá tudtam tenni a működését. El kellett kezdenem az első levéllel, akkor már összeállt, hogy mit is és hogyan szeretnék csinálni.” – G. Zs.

“Úgy voltunk vele a társammal, hogy elkezdjük, ahogy mi értettük. Megbeszéltük, hogy mi ketten hogyan értjük a lényegét és akkor elkezdtük együtt alkalmazni. Hogyha hibát láttunk benne, akkor próbáltuk kijavítani a következő alkalommal. Ha láttuk, hogy “hűha, na ez működik”, akkor azt megpróbáltuk még jobban felturbózni vagy ugyanúgy működtetni tovább.” – K. B.

Utólag visszatekintve pedig kivétel nélkül mindhárman úgy gondolták, hogy túlzó volt a kezdeti aggodalom, és amint a gyakorlatba kezdték próbálgatni az eszközt, rájöttek, hogy sokkal kevesebb energiabefektetést igényel a bevezetés, mint gondolták. Ezért arra buzdítják a kollégákat, hogy bátran vágjanak bele. Volt aki azt is kiemelte, hogy a weboldalon fellelhető információ is elegendő, hogy beindítsa a játékot.

“Ha mondjuk egy adott pedagógus az elején meg van rekedve, vagy a saját kreativitása nem igazán indul be, akkor is van már annyi segítség és információ a weboldalon, hogy el lehet kezdeni használni. Én is így kezdtem el ezt használni, hogy nagyon hagyatkoztam az Orsiék szavaira és a weboldalon megtalálható információkra és módszertani anyagra. Ahogy eltelt a gyerekcsoportomban az első alkalom, a második alkalom, akkor kezdett a saját fantáziám is jobban beindulni.” – L. K.

A játékkal ismerkedve az is biztos elsők között felmerülő kérdés, hogy vajon a gyerekek hogyan fogadják majd a manókat? A Plukkido eszközöket már aktívan használó pedagógusok is bevallották, hogy eleinte kicsit szkeptikusak voltak atekintetben, hogy a nagycsoportos korú gyerekek (a három csoportból kettő vegyes életkorú, a harmadik pedig ismétlő nagycsoportos volt) mennyire tudják majd beleélni magukat a varázslatos manók világába, és mennyire lesznek majd motiválhatók a fantáziájukon keresztül. A tapasztalatok azonban nem erősítették meg a félelmeiket.

“Én pont attól féltem, hogy na majd akkor a hat és fél éves fiaim hogy fognak nekem visszaválaszolni, hogy “Ó Kata, nem is léteznek segítőmanók”, és hát előre izgultam ezen. Aztán amikor eltelt egy alkalom, két alkalom, meg most már így bő félév távlatában elmondhatom, hogy szerencsére kreatívak a gyerekek, színes a fantáziaviláguk. Akármilyen rohanó a világ, le tudtunk lassulni egy kicsit, meg tudtunk pihenni, el tudtunk szárnyalni a mese birodalmában egy olyan irányba, ami a segítőmanóknak a világa. A gyerekek kilencven százaléka bele tudta élni magát.” – L. K.

“Nálunk a túlnyomó többség tényleg hitt benne, hiába, hogy nagycsoportos. Lehet, hogy ő azt azért tudta, hogy nem igazi, de ettől függetlenül ugyanúgy örvendett, hogy lett egy virágunk vagy megjelent egy manó. Lehet, hogy tudták, hogy mi irányítjuk, de akkor is nagyon benne voltak.” – K. B.

Persze egy-egy gyerkőcnél azért felszínre került az ellenállás és ezt azzal fejezte ki, hogy kétségbe vonta a manók létezését, de a talpraesett pedagógusoknak nem jelentett gondot egy ilyen helyzet átfordítása.

“Voltak humoros mondatok, hogy “Igazából tudjuk, hogy ezek csak mágneskorongok.” De akkor én mondtam nekik, hogy a szemünkkel azt látjuk, hogy ezek csak mágneskorongok, de a fejünkben, a mesevilágban, amit bent érzünk a szívünkben, ott sok-sok más dolog is meg tud jelenni, amit a szemünkkel már nem látunk. Ezt elfogadták és tudtak velem szárnyalni, el tudták képzelni.” – L. K.

Ebben a válaszban nagyon szépen megjelenik hogyan lehet a gyermeket egyszerre terelni és érzelmileg is megtámogatni. Hiszen a pedagógus nem vonta kétségbe a gyermek álláspontját, csupán kiegészítette egy másik, a gyermek számára is elfogadható nézőponttal, ezzel átfordítva a kétkedést. Ez a szemlélet a szülőket is nagyon sok nehéz helyzeten segítheti túl. A másik érzéseinek elfogadása és egy olyan helyzetértelmezés, ami a gyermek számára is érthető, leküzdheti a dacos ellenállást, és segíthet megnyugvást adni nehezen érthető helyzetekben.

Hétköznapi helyzetek, manós megoldások

Ugyanúgy, ahogy az otthoni használatnál is, intézményi keretek között is igen széles a paletta, hogy milyen nevelési helyzetekben vethetők be a manók. Ezt az is megmutatja, hogy a három csoportban milyen szerteágazó területeken hívták segítségül a manócskákat a félév folyamán:

• konfliktuskezelés, közös játék civakodás nélkül
• játékok megóvása
• játékok megosztása
• önálló öltözés
• csendes beszéd
• alvás
• düh és dac megélése, feldolgozása
• csúnyabeszéd
• empátia
• másság elfogadása

Az óvodai csoportokban nem csak a nevelési helyzetek megválasztásában mutatkozott meg a játék rugalmassága, hanem az alkalmazás módjában is. Volt aki teljes titokban helyezte fel a korongokat, volt aki a gyerekekkel együtt mozgatta őket. Azzal a lehetőséggel pedig mindannyian éltek, hogy sokszor csak utaltak a gyerekeknek a manóvilágra, anélkül, hogy akár csak a tábla közelében lettek volna. Ez utóbbi kifejezetten hatékonynak bizonyult, ha gyors visszajelzésre volt szükség vagy épp csak egy apró figyelmeztetésre. A gyerekek számára még az se törte meg a varázslatot, ha az orruk előtt történt a korongcsere:

“Amikor összegyűlt az adott számú, talán három falevél, akkor azt át kellett varázsolni egy lufivá. Amikor a varázszsákba tettem be a három falevelet, kivettem a lufit, ami persze itt volt a tenyerembe rejtve. Úgy csináltam, mintha kivenném. Mindenk ámult, hogy “hű”, meg “ha”, hogy “Úristen,ezt tényleg Bibi néni varázsolta?” Én meg mondtam, hogy nem én varázsoltam, hanem a varázzsákban ez történt. Átváltoztak a falevelek lufivá, nem én tudok varázsolni. Aztán mikor másodszor kellett végrehajtsuk ezt a cserét, akkor is pont így csináltam. És az egyik kisfiú mondta, hogy ő most akkor figyeli majd a kezem, hogy mi történik. De nem vette észre és ránézett a társamra, hogy “Hogy csinálja? Bibi néni, hogy csinálja ezt? Tényleg varázslat!” Ez így nagyon megmaradt, hogy ennyire hittek benne.” – K. B.

Persze azért a korongok titokban mozgatása és a manólevelek elhelyezése, ennyi szemfüles gyerkőc mellett nem kevés rákészülést igényelt. Előhívta az óvónénik titkosügynök képességeit is. Például megszervezték, hogy az udvari játékról visszatérve ők érjenek először a csoportszobába, hogy a kicsiket megelőzve végrehajtsák a cseréket. Vagy épp fondorlatos elterelő hadműveleteket eszeltek ki: amíg a gyerekek a folyosón elhelyezett manólábnyomokat követve körbekerülték a termet és a másik ajtón visszajöttek, addig épp maradt idő, hogy a postaládába bekerüljön az újabb manólevél. A befektetett energia pedig sok vidám pillanatban és számos sikerélményben térült meg, amiről a következő blogbejegyzésünkben írunk majd.

Ha szeretnél több információt a Plukkido játékok óvodai használatával kapcsolatban, akkor kattints az alábbi képre, és olvass bele az intézményeknek készült módszertani kiadványunkba és a manólevelekbe.