Pedagógusok tapasztalatai a Plukkido táblajátékaival kapcsolatban
Előző cikkünkben beszámoltunk a játék bevezetése körüli élményekről, tapasztalatokról. Most pedig hadd osszuk meg veletek Ghémes Zsófia (Gyöngyszem Tagóvoda, XIII. kerület), Könczei Bíborka (Ákombákom Tagóvoda, XIII. kerület) és Lajkó Katalin (Mese Tagóvoda, XIII. kerület) óvodapedagógusok legnagyobb sikerélményeit, és tanácsait azok számára, akik még csak most fognak belevágni a táblajátékok óvodai alkalmazásába.
Sikertörténetek
Nem volt könnyű kiválasztani a számtalan emlékből, de végül mindhárom pedagógus elmesélte, amit talán a játékkal kapcsolatos legnagyobb sikernek, legjobb élménynek tud nevezni az elmúlt félévből.
“Van egy nagyon dacos, nagyon akaratos, kislány a csoportban. Mindig ő akar az első lenni és minden neki kell. Emiatt folyamatosan minden játékon összevesznek másokkal. Akkor is valami ceruzán vesztek össze, mert a másik kislánynak kellett az a ceruza, amivel ő rajzolt. És akkor mondta neki, hogy “Jó, én ezt most odaadom neked, de aztán légyszíves, majd add vissza!” Ilyen előtte soha nem volt. Azt hiszem pont ugyanezen a napon volt az is, hogy építőjátékkal játszottak az egyik fiúval, és a fiú hisztizett, hogy neki sokkal kevesebb van, a kislánynak meg sokkal több. A kislánytól óriási dolog volt, hogy leszámolta, hogy neki hány darab van és a fiúnak hány van, és levett annyit, hogy egyforma legyen mindkettőjüknek. Ez akkora csoda volt! Emlékszem, akkor voltunk abban az időszakban, amikor faleveleket gyűjtöttünk a fára, és akkor neki egy kicsit kitavaszodott a fa és hozott egy virágot az egyik manó. Mert ez az ő részéről egy akkora dolog volt, hogy nem ragaszkodott valamihez, hanem hozott egy ilyen áldozatot, hogy a másiknak jó legyen, ne pedig neki. Személy szerint nekem talán ez, de ha végig gondolom akkor sok sikerélményem, meg sok jó élményem van a játékkal kapcsolatban.” – G. Zs.
“Az egyik sikerélményem, hogy van egy olyan kisfiú a csoportomban, aki BTM-es, illetve aztán kiderült, hogy hiperaktív is. Tőle féltem a legjobban magamban, hogy hogy fog reagálni és mennyire fog érdeklődni. És végül ő volt az, akinél az egyik legjobban bevált ez a játék. A félelmeim ellenére el tudott kalandozni a fikció világába, át tudta érezni, érdeklődött és folyamatosan hosszú heteken át, hónapokon át fenn tudtam tartani az érdeklődését. Ez volt az egyik leghatalmasabb sikerélményem, amit átéltem.” – L. K.
“Három fiókája van nálunk Csiripnek. Van egy Csip, egy Csup és egy Masni. És nekik volt szülinapi buli is rendezve. Ez a szülinapi buli szintén a társamnak az ötlete volt. Ez volt a legfantasztikusabb, ami történt a Plukkidoval meg velünk, mert tényleg a gyerekek annyira várták. Sok gyerek ünneplőben érkezett aznap, meg volt egy kisfiú, aki úgy volt, hogy a családjával megy, közös programra, de végül nem, mert úgy érezte, hogy be kell jönnie a szülinapra. És akkor leültünk, énekeltük a boldog születésnapot, meg táncoltunk.” – K. B.
Ezekből a tapasztalatokból is látszik, hogy a manók jelenléte egész sokféleképp tudott pozitív változást hozni a csoportok életébe. Hatalmas motivációt adott a gyerekeknek, egyéni és csoport szinten egyaránt, és ez a lelkesedés hosszú távon fenn is maradt. A gyerekekben nagyon gyorsan kialakult a kötődés a mesés lények iránt, akikről úgy gondolkodtak, mint akik nap mint nap köztük járnak. Beszéltek a manókhoz, és egy idő után már nem csak az óvónéni, de a gyerekek is meg-meg hallották, amit a manók súgnak. Hatalmas boldogság volt számukra, ha ők mozgathatták a figurákat. Sőt, az is előfordult, hogy az óvodai környezettől elszakadva, képzeletben magukkal vitték a kismanókat az otthonukba.
“Például hazavitték a manókat. Volt olyan, hogy egy beszélgetőkört kellett alkotni, mert szerintük éjszaka mindegyiküknél járt egy-egy nap a manó. El is meséltek, hogy mit csinálnak otthon a manókkal. Abszolút beleélték magukat ebbe a világba és jó kapcsolat alakult ki a manók és őközöttük. […] És képzeld el, hogy azt hiszem a tavaszi szünetben az egyik anyuka otthon még alkalmazta is a játékot rajtam keresztül. Mondta otthon, hogy az oviba “Zsófi néninek most küldött a manó egy levelet, amit Zsófi néni átküldött nekem és ebben a levélben a manó ezt és ezt és ezt kéri tőled”. Mondta az anyuka, hogy a gyereket onnantól kezdve kicserélték a nyaraláson. Mintha kibújt voltna a bőréből és átvarázsolták volna. Azért, hogy segítsen a manónak, mindenben szót fogadott, amit anya mondott.” – G. Zs.
A játék bevezetése pozitív változásokat hozott a gyerekek mindennapjaiba. Lelkesedésük és aktivitásuk növekedésével párhuzamosan számos kellemes élményben volt részük az óvónénijükkel közösen kalandozva a manók világába.
Tervek és ajánlások
A beszélgetés során arra is kitértünk, hogy vannak-e terveik a Plukkido eszközökkel a következő nevelési évben. Mindhárman elmondták, hogy szeptembertől is a segítőmanók társaságában szeretnék folytatni a munkát. Gondolatban már most készülnek rá, hogyan fogják bevetni a manókat az újonnan érkezők közösségbe szoktatásában és az új csoport kialakításában, hiszen rengeteg lehetőség rejlik még a játékban. Fontosnak tartották kiemelni, hogy nyitottak lennének intézményen belüli, vagy akár intézmények közötti szakmai esetmegbeszélő csoportokat tartani, ahol a pedagógusok és a Plukkido szakemberei megoszthatnák a tapasztalataikat egymással. Ezzel is segítve az eszköz eredményes használatát.
Végül pedig azt is megkérdeztük a pedagógusoktól, hogy ők miért és kiknek ajánlanák a játék bevezetését. Válaszukban egyfelől megfogalmazták, hogy fontosnak tartják, hogy aki használni kezdi, az nyitott legyen a fantáziavilág és a játékos nevelési elvek iránt, hiszen ha nem tudja ezeket magáénak tekinteni, akkor nem fogja jól érezni magát a helyzetben, ami a motivációt is csökkenti. Ha viszont passzol a pedagógus szemléletmódjához, akkor rengeteg mindenben könnyíti meg a mindennapokat.
“Nekünk a helyi nevelési profilunkban olvasható, hogy játékkal, mesével nevelő óvónők vagyunk, emiatt nagyon sokat mesélünk és szólítjuk meg őket mesésen, vagy mese és báb által. Úgyhogy talán azért is tudtam magamévá tenni és elképzelni a használatát, mert nem állt messze tőlem ezeknek a szereplőknek a megjelenése, a mesélés. Igazából egy új ötletet kaptam, és jó ötleteket, amiket jó volt kipróbálni….a pedagógusok szeretnek olyan eszközöket használni, ami a gyerekeknek visszacsatolást, megerősítést jelent az egyes mindennapi élethelyzetekben. És hát a Plukkido egy ilyen eszköz, amivel lehet visszacsatolni, visszajelezni, megerősíteni.” – L. K.
“Hogy miért alkalmazzák? Azért, mert annyival egyszerűbb meselények által a gyerekeket a helyes útra vezetni. Ők is lelkesek lesznek, mert ők is azt akarják, hogy a manók örüljenek és akkor mindenki örül igazából és így könnyebb terelgetni őket. Én legfőképpen ezért ajánlanám. Más, mint az a szemlélet, hogy “ülj le és csináld meg, mert akkor hű de jó lesz a végén” A Plukkido szemléletében élvezni fogják a folyamatot is. – K. B.
“Tényleg úgy megkönnyíti az ember életét, hogy nem veszekszünk, nem kell folyamatosan fegyelmezni, gondolkodni küldeni őket, hogy nem morgunk folyamatosan, – ami egyébként az én lelkemnek se jó –, hanem játékosan a mindennapi nehézségeket le tudjuk küzdeni…Azt gondolom, hogy eddig is figyeltem arra, hogy ne azt emeljem ki, ami a rossz, hanem a pozitívumot, és azt erősítsem bennük, de a játék kapcsán még inkább próbáltam erre tudatosan odafigyelni. Talán ez volt a legfárasztóbb rész, amikor nagyon kellett figyelni, mindig észrevenni, ha valaki valamit jót csinált, mindig kiemelni. Vagy ha valami csintalanságot akart csinálni, akkor azt is úgy terelni, hogy “te emlékszel, hogy a múltkor máshogy csináltad?” Ezeket a mondatokat, amiket hallottam Orsitól, ezeket próbáltam használni. És ez talán a fejemben változtatta meg, hogy a pozitív kiemelés, pozitív visszajelzés, meg ez a pozitív szemlélet most már talán belsővé vált és ez az amit alkalmazok. Most már sokkal könnyebben is jön, magától.” – G. Zs.
Nagyon jó élmény volt ennyi kreatív és lelkes pedagógussal beszélgetni a tapasztalataikról és remélem, hogy a jövőben erre még több lehetőség nyílik majd. Ezúton is köszönjük még egyszer mindenkinek, aki hozzájárult az interjúk elkészítéséhez és ahhoz, hogy a XIII. kerület összes tagóvodájában bemutatkozhattak a Plukkido játékok. Kívánunk, így előljáróban is sikeres és örömteli, manós évkezdést a nyári pihenő után!
Ha szeretnél több információt a Plukkido játékok óvodai használatával kapcsolatban, akkor kattints az alábbi képre, és olvass bele az intézményeknek készült módszertani kiadványunkba és a manólevelekbe.
