Itt van az év vége, és bár az utóbbi év a tanulás és a tanítás szempontjából is meglehetősen rendhagyó volt, idén is elérkezik a bizonyítványosztás ideje. Gondoljuk végig, mit tehetünk azért, hogy csökkentsük az ezzel járó feszültségeket mind magunk, mind gyermekünk számára.
Vannak olyan gyerekek, akik nem különösebben foglalkoznak a bizonyítvánnyal, míg mások az utolsó pillanatig küzdenek a jobb jegyért. Az év végére minden gyerek és felnőtt is elfárad. Nem könnyű az iskolában tölteni a napot, miközben kint szép idő van és annyi minden érdekes dolog vár felfedezésre. Kicsit könnyebbé tehetjük a tanév végét a gyerekek számára azzal, hogy nem támasztunk eléjük fokozott elvárásokat, és nem az utolsó két héttől várjuk a jobb jegyeket a bizonyítványba.
Valójában a tanulásnak nem is az érdemjegyekről kellene szólnia, hanem arról, hogy a gyermek örömmel fedezze fel az őt körülvevő világot. Segítsünk nekik megőrizni kíváncsiságukat és tudásszomjukat. Adjunk nekik lehetőséget arra, hogy szabadon kérdezzenek, gyakorolják azt, amit tudnak, új készségeket, képességeket sajátítsanak el és felfedezzék azt, hogyan is működik a világ, és hol van az ő szerepük benne. A gyerekek ösztönzésére számos szinte észrevétlen lehetőség kínálkozik, a hétköznapok során: a rendszeres beszélgetések, társasjátékozások, mesélések, együtt végzett házimunka, kirándulások és egyéb programok mind lehetőséget adnak a tanulásra, a kipróbálásra és a bátorításra.
Az iskolarendszer nem mindig alkalmazkodik a gyerekek egyéni szükségleteihez. A tanárok sok esetben beleesnek abba a hibába, ami a rendszer hibája is, hogy a gyerekek erőfeszítéseit nem saját magukhoz mérik, hanem egy előre felállított mérce szerint egymáshoz, illetve valamilyen standard értékhez. Sőt, a kutatások azt mutatják, hogy a tanár előítéletei, elvárásai meghatározók lehetnek a gyerek teljesítményét illetően, hiszen befolyásolják azt, hogy melyik gyerek mennyi ösztönzést kap (Rosenthal és Jacobson, 1968).
Rosenthal és Jacobson, amerikai kutatók, felmérték egy-egy iskola tanulóinak a képességeit, majd egyes gyerekekről véletlenszerűen azt a visszajelzést adták a tanároknak, hogy ezek a gyermekek jelentős fejlődés előtt állnak. Majd hosszabb idő után újabb felmérést végeztek, amely során arra jutottak, hogy azok a gyerekek, akikről azt az információt adták, hogy fejlődés előtt állnak, valóban jobban teljesítettek, mint a többiek. Ezt Pügmalión-effektusnak nevezték el a kutatók. A vizsgálatból jól látszik, hogy a tanár ítéletei, előítéletei meghatározók a gyerekek teljesítményét illetően. Egy idő után a gyerekek „alkalmazkodnak” a tanári elvárásokhoz, és annak megfelelően fognak viselkedni.
A jegyek a legtöbb szülő számára is fontosak lesznek, hiszen a társadalmi normák szerint ez mutatja gyermekeiket sikereseknek. A szülő feladatai közé tartozik az, hogy segítse a gyermeket a tanulásban, a megfelelő módszerek megtalálásában, de nem szerencsés, ha egy szülő-gyerek kapcsolat állandó fókuszába a tanulás és a számonkérés kerül. A bizonyítványban látott jegyek, illetve a jegyek mögötti küzdelmek nem mehetnek a szülő és gyermeke közötti kapcsolat rovására. Fontos az, hogy a gyermek biztonságban érezze magát az otthoni környezetben, megtapasztalja azt, hogy bátran lehet kérdéseket feltenni és kíváncsiak a véleményre, lehet hibázni is, és a hibákat ki is lehet javítani, de az is előfordulhat, hogy az igyekezet ellenére ez nem sikerül. Amikor a gyermekünk megmutatja nekünk a bizonyítványát, ne az érdemjegyeket nézzük, hanem figyeljünk arra is, hogy önmagához mennyi mindenben fejlődött a tanév során.
Vekerdy Tamás kiemeli a pozitív szülői elfogultság fontosságát, amit meg kell tartanunk akkor is, ha a gyermekünk nem úgy teljesít az iskolában, ahogy azt elképzeltük, vagy amire szerintünk képes lenne. „Ha kedves, cserfes, okos – és az óvoda által is annak tartott – kislányunk iskolába megy, semmiképp ne higgyük el a tanítónak – az iskolának – novemberben, hogy a gyerek 65 vagy 73%-os. Továbbra is tekintsük 100%-osnak!”
Összességében igyekezzünk minél kevésbé rágörcsölni a tanév végére, az év végi osztályzatokra. Törekedjünk arra, hogy a gyerekek is pozitívan éljék meg a tanévzárást, és örömmel, felszabadultan vessék bele magukat a nyári élményekbe, szabadságba.