Ha jól sejtem, még nem találkoztunk. Hát úgy illik, hogy bemutatkozzam: Zsebince vagyok, segítő manó, és Meseföldön élek, egy kis tölgyodúban. Azért írok neked, mert ma reggel, félálomban, véletlen a dédapám hétmérföld-lépő csizmájába bújtam az egyszerű manócsizmám helyett. Alig csosszantottam egyet, a jó kis konyhám és kakaós bögrém helyett, máris hét mérfölddel arrébb találtam magam, egy vadidegen helyen. Ilyen csúfos balesetet! Most aztán, vagy itt álldogálok, amíg a dédpapám haza nem ér a zúzmógyűjtő körútjáról és vissza nem hívja a csizmáját egy varázslattal, vagy egész nap megyek. De akkor meg ki tudja, visszatalálok-e valaha. Hajjaj, benned van minden reménységem. Kérlek, keresd meg a városotokban annak a híres világutazónak a szobrát, aki az én varázscsizmám mását viseli, amivel az egész Földet bejárta. Ha odaérsz, háromszor kerüld meg a legnagyobb lépéseiddel, közben pedig mondd el a varázsigét. Akkor én máris visszajuthatok az én régi, jó, tölgyfaodúmhoz. Ne izgulj, nem bonyolult, csak ezt kell mondanod: “Hét mérföldet lépek én, hetet meg a csizma, azt kívánom manócskának jusson nyomban vissza!” Ugye számíthatok rád?