Nemsokára itt a szeptember, a bölcsőde- és óvodakezdés, amely sok családot próbatétel elé állít. Nehézséget jelenthet az elválás, az egyedüllét, a sok új arc, az új környezet, új szabályok. Eleinte még a legideálisabb esetben is sok feszültséget kell átírni és kezelni, hogy utána a hétköznapok jól működjenek. Ebben sokat segíthet szülő és kisgyerek közös nevezője, a játéknyelv, ami sikerrel oldja a helyzeti feszültségeket, átsegít a konfliktusokon a gyermek természetes közegét, a fantáziavilágot használva.
Legyen szó a reggeli öltözésről, indulásról, az óvodai konfliktusok kibeszéltetéséről, sokkal könnyebb dolgunk lesz, ha a gyermeket a saját terepére invitáljuk, ahelyett, hogy megpróbálnánk a racionális kommunikációs sémákat alkalmazni. Így elkerülhetjük, hogy a gyermek számára sokszor érthetetlen felnőtt logika azonnali és menthetetlen ellenállásba kényszerítse.
Nézzünk néhány konrét helyzetet és tippet.
Felejtsük el az alábbi, ésszerűnek tűnő mondatokat, használjunk helyettük játéknyelvet!
SIESS MÁR, ELKÉSÜNK, SZEDD A LÁBAD! helyett: eljátszhatjuk, hogy lufik vagyunk, és néha jön egy szél, ami odébb lódít bennünket, ilyenkor szaladunk pár lépést aztán megint sétálunk. Közben utánozhatjuk a szél hangját, felerősödve, majd lehalkulva, mintegy jelezve, hogy most futás vagy séta következik. VAGY A magát húzató, nem moccanó gyermekeinket így is felvidíthatjuk: először panaszos hangon sírdogáljunk, hogy „jajj, de nehéz ez a két kő!”, ha egy kicsit megmozdulnak, akkor mondjuk: „jajj, de könnyű lufik”. A gyerekek bele fognak menni a játékba és máris kimozdítottuk őket ellenállásukból, valószínűleg mosolyt is csaltunk arcukra.
MÁR OLYAN NAGYFIÚ VAGY, MIÉRT NEM MÉSZ BE SZÉPEN A CSOPORTBA? NÉZD! PISTIKE IS MILYEN ÜGYESEN JÁTSZIK! helyett: vihetjük a kedvenc alvós állatát, és mondhatjuk, hogy „Maci már annyira kíváncsi, milyen lehet abban a kisautóban ülni, szeretné kipróbálni, hogy belefér-e. VAGY: Maci olyan kíváncsi mi lehet abban a dobozban. Segítesz neki? Megnézitek együtt?”
NA, MI VOLT MA AZ OVIBAN? helyett: este eljátszhatjuk amint a gyermek egyik kedves otthoni játéka hiányolja, hogy nem tudja mit csinált egész nap nélküle. A játék figura is elmondhatja, hogy mit csinált, akár úgy, hogy megerősítse abban a gyermeket, hogy ő már milyen nagy és ügyes. Például így:
“(a játékkal bábozva a gyermeknek) Mikor reggel felébredtem, és nem találtalak sehol, azt hittem, csak bújócskázol, kerestelek mindenhol, aztán mikor láttam, hogy hiába, eszembe jutott, hogy hát persze! Te már nagylány vagy, és elmentél apával az óvodába! Milyen jó lehetett neked ott a sok gyerek meg játék között! Egyszer majd elviszel engem is? Addig elmeséled, milyen az az óvoda? Hát a gyerekek kedvesek? Nem fogok megijedni tőlük?…”
SIESS AZ ÖLTÖZÉSSEL, ELKÉSEK A MUNKÁBÓL helyett: szintén valamelyik kis állatkával, babával megszemélyesítve mondhatjuk a következőt (de akár magunk is lehetünk a játszótársak):
“Tudod mit? Én most elfordulok, te meg gyorsan vedd át valamelyik ruhádat, és mikor visszafordulok, kitalálom melyiket cserélted le! Jó?” (számolhatunk is) Ha lassú a gyerkőc, kérdezgethetjük, hogy „Na, megfordulhatok már?”/ Lehet? /Készen vagy? Jöhetek?/ Ha kész, örüljön, és dicsérjük meg a gyermeket, hogy milyen gyors és ügyes volt!
MIÉRT SÍRTÁL? OLYAN JÓ AZ OVI! helyett: ha látjuk, hogy a gyermek sokat sírdogált napközben, és nehezen viseli az elválást, segíthetjük ugyanígy a történtek mesébe foglalásával, és egy pozitív, megnyugtató lezárás hozzámesélésével. A saját mese mindig nagy hatással van a gyermekekre, és segíti a velük történtek újra élésén keresztül a feszültségek oldását, feldolgozását. Nézzünk erre is egy példát:
„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, Panka (….) egyik nap, mikor nagyon hiányoztak a szülei az óvodában, egész álló nap csak pityergett (…) ekkor észrevette, hogy valaki figyeli. Egy baba volt az. Ott ült a polcon, és nagy kék szemeivel csak őt nézte (bármilyen játék bevonható, ami tényleg ott van az óvodai csoportban, amiről tudjuk, hogy a gyermek érdeklődését könnyen felkeltheti és másnap fogódzóként szolgálhat). Panka visszanézett a babára, és abbahagyta a hüppögést. Mintha hallotta volna, ahogy a baba megszólítja őt: Szia Panka! Te is egyedül vagy? Én is, már mióta itt ülök a polcon, és senki sem játszik velem. Pedig éhes is vagyok, és egy kicsit fázom is. Főznél nekem valami finomat? Rámadnád a kardigánomat? Tudod, én egyedül nem tudom felvenni! (…)Másnap Panka már nem sírt, kíváncsian kukucskált be a szobába, és szemével a babát kereste. Ott ült a kisszéken és épp Julcsi etette. Zsófi odalépett hozzájuk, és megsimította a baba karját. – Egy kicsit fázik. – mondta Julcsinak, aki mosolyogva nézett fel. – Igen, lehet, az előbb tüsszögött is – felelte. Felöltöztessük? Ühüm – mosolygott vissza Zsófi, és attól fogva tudta, hogy már nem csak a baba lesz a barátja.”
A játékos módszert használva a gyermek magára ismer és egy más szemszögből tekint a helyzetére, új megoldási módokat kaphat. A következetesen használt játéknyelv egy másik folyománya az egymásra hangoltság szülő és gyermek között, ami egy olyan közös fantázia-tenger, ahol könnyedén lubickolhatnak együtt, hisz a gyereknek mindez a szülővel töltött értékes idő, a szülőnek pedig egy vidáman megoldott probléma. Mindkettő felbecsülhetetlen érték! Érdemes áthangolódni és kipróbálni, milyen, ha elrugaszkodunk kicsit a szigorú tényektől és mesévé varázsoljuk a hétköznapokat. A sikerélmény garantált.
A Plukkido első, Benefitto motivációs játékának megszületését épp egy óvodai beszoktatással kapcsolatos kudarcélmény ihlette. A szükség szülte, hogy kisegítsen minket a bajból. A következő részben olyan tippeket adunk, ami a Benefitto-t és Land-et használó családok segítségére lehet.
Szerzők:
Horváthné Pintér Orsolya, szociálpedagógus és Táncsics Judit, pszichológus.
Ha szeretnél egyet a szerzők által tervezett, mágneses családi táblajátékból, akkor ITT MEGRENDELHETED.
A cikkben szereplő képeket Hoffmann Noémi készítette: https://fotozzklikkben.wordpress.com/
Köszönjük neki!