Sok felnőtt elbizonytalanodik nevelési koncepcióit illetően, amikor a kisgyermekkor természetes jelenségeit testközelből tapasztalja, és rádöbben, mennyire fárasztó, embert próbáló feladat önazonosan, következetesen és mind a gyermek, mind a magunk szempontjából jóleső módon kezelni ezeket a helyzeteket.
Mikor a Plukkido-ra találnak, fellelkesednek a lehetőségtől, hogy mégis létezhet megoldás, amiben a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. És ez valóban így van. A játékainkat használva a legtöbb család könnyen ráérez a fantázia mozgósításával való motiváció ízére, a gyerekek lelkesek, egymás után ugorják át az addig átugorhatatlannak tartott léceket.
Ám sok felnőtt agyban ott motoszkál az örök felelősség lelkiismeretfurdalása: biztos jó ez így? Nem csalás ez valahol? Nem csapom be a gyereket azzal, hogy mesébe csomagolom a feladatot, az elvárásomat, a kívánságaimat, hogy könnyebben menjen? Nem kéne ezt enélkül is teljesítenie? Vagy a másik végletet említve: Lehet-e nekem egyáltalán elvárásom a gyerekkel szemben? Hát, nézzük!
Ha az csalásnak minősült annak idején, hogy anyukám ostyába csomagolta a keserű orvosságot, amit amúgy öklendezve bírtam csak lenyelni, hogy ne legyen olyan rossz íze és könnyebben csússzon, akkor feltétlenül. De vajon akkor lett volna korrekt, ha ragaszkodik hozzá, hogy csupaszon kínlódjam vele, mondván: ez az élet kislányom, nem lehet mindig ostyába csomagolni, ami nehéz.
Azzal a dilemmával kapcsolatban pedig, hogy lehet-e egy szülőnek elvárása a gyerekkel szemben – ha őszinték vagyunk – a tapasztalat azt mutatja, hogy ha lehet, ha nem, azok bizony vannak.
Nem az a dolga a szülőnek, hogy biztosítsa azt az örömteli és boldog, biztonságos környezetet a gyermeknek? Amiben szárnyalni tud, amiben kibontakozhatnak a képességei és az önbizalma, és ha ehhez a mese és a játék biztosít olyan teret, amely megkönnyíti mindkettőjük életét, akkor azt válassza? Biztos, hogy a teher alatt nő a pálma elv nem bonsaihoz vezet? Nem azzal tennék több rosszat a gyermekemnek, ha azt az időt, amit felhőtlen örömöt adó játékkal tölthetnénk mindenfajta tekintélyre és komoly felnőtt indokra hivatkozva presszióra és veszekedésre fordítanám?
Biztos, hogy a gyermeknek semmi nem ad nagyobb boldogságot, mint a szülővel való közös játék. A Plukkido játékai mindkettőjüknek egy olyan teret biztosítanak, amelyben az egymásra figyelésé, a pozitív visszajelzéseké, a fantázia hatalmas, kimeríthetetlen birodalmában való közös barangolásé, az együttműködésé a főszerep. Olyan közeget, melyben együtt bontakozhat ki a szülő és a gyermek kreativitása, oldódhatnak fel a mesék által a feszültségek és alakulhatnak át vidám, jó érzésekké, tapasztalásokká: közös örömmé! Hitté, hogy játszva is célt érhetünk.
Csalás? Mi inkább úgy hívjuk: VARÁZSLAT!
Ha bővebben olvasnál arról, hogyan működnek játékaink, akkor KATTINTS!