Manók érkeztek az óvodákba

A XIII. kerületi Önkormányzat Egyesített Óvoda tagóvodáiban 2019. januárjától 24 óvodai csoportban került bevezetésre a Plukkido három, nevelést segítő, mágneses motivációs játéka. A manóvilág szereplői a legtöbb nevelési kihívással küzdő csoportokba költöztek, hogy oldják a kialakult feszültségeket és hatékony segítséget nyújtsanak a felmerülő problémák megoldásában. Mint például az indulatkezelés, a civakodás, a hangos vagy csúnya beszéd, a napirend tartása, a szabálytudat és a szociális kapcsolatok erősítése.

A legtöbb óvónő lelkesen és örömmel mesélt az első két hónapban megélt tapasztalatairól. Bár a csoportok többségében még csak a bevezetés fázisban vannak a játékok, de már így is sok sikerélményről számoltak be. Sok helyen már a feladatokat tartalmazó levelek is megérkeztek a gyerekekhez. (Csendes beszédre motiváló, együttműködést, civakodás elkerülését, önállóságot segítő manólevelek)

Gyors sikerek, közösségformáló élmények

Az óvónőkkel folytatott műhelybeszélgetésekből kirajzolódott, hogy:

  • a gyerekek a kellő előkészítés után lelkesen és izgatottan kezdtek bele a játékba,
  • könnyen elvarázsolta őket a manóvilág, hamar kialakult egy erős érzelmi kötődés a figurákhoz és a mesevilághoz,
  •  számontartották a manókkal kapcsolatos feladatokat, figyeltek saját maguk és társaik viselkedésére,
  • feladattudatuk, motiváltságuk javult,
  • kérték a pedagógustól a következetes visszajelzéseket,
  • a kezdetben ellenállást tanúsító gyerekek lettek a leglelkesebb játékosok,
  • gyorsan lehetett eredményt elérni a fizikai jellegű feladatokba való bevonásban (rendrakás, csendes beszéd, önállóság),
  • de a gyerekek közötti szociális viselkedés is meglepően gyorsan formálhatóvá vált. (civakodás, együttműködés, érzelmi támogatás),
  • az óvónők által közvetített pozitív megerősítések mintaként szolgálva a gyerekek egymás közötti kommunikációjába is beépültek, és ennek hatására ők is sokkal többször támogatták, dicsérték, biztatták egymást.

A megbeszélés egyik legfontosabb tapasztalata és mindenki számára pozitív meglepetés volt, hogy a játékra való felkészülés a pedagógusok részéről a vártnál sokkal kevesebb időt vett igénybe, valamint a játék napirendbe való beillesztése és koordinálása is jóval gördülékenyebben ment, mint előzetesen gondolták.

  • Az óvónők rengeteg kreatív, saját ötletet vittek a játékhasználatba, aminek nagy sikere volt a gyerekek között (manó lábnyomokat, manócipőket helyeztek el az oviban, kincskereső térképet készítettek, ez alapján kellett megkeresnie a gyerekeknek, hová rejtették a manók a levelet, manós játékokat készítettek /graboló, dobble, memória, manóváros – építőjáték/, a  gyűjtött korongokat a gyerekek beválthatták az adott küldetéshez szükséges másik korongra, hétvégenként a szívükben hazavitték a manókat, hogy ott is segíthessék őket stb.)
  • A bevezetés nem kívánt olyan plusz energiabefektetést, amit ne megtöbbszöröződve kaptak volna vissza a pedagógusok.
  • Az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy mindenki megtalálja azt a közlésmódot a varázsvilággal kapcsolatban, ami számára hitelesen közvetíthető és a hétköznapokban is kényelmesen megvalósítható, de ez viszonylag gyorsan megtörtént. Az óvónő hiteles, önazonos kommunikációja, lelkesedése volt az egyik legfontosabb tényező a játék sikerében.
  • A választott közlésmód (hogy varázslatként vagy az óvónő elismerésének jelzéseként, a  szemük előtt kerültek a korongok a táblára) nem befolyásolta a gyerekek lelkesedését a játék iránt.
  • Az egymástól kapott ötletek, a látott jó gyakorlat inspirálta az óvónőket, hogy bátran kísérletezzenek a játék adta lehetőségekkel.

Miért jó?

  • A játék kiválóan alkalmas a belső képalkotó képesség fejlesztésére.
  • A napi használat során hallott történetek tempója tökéletesen igazodik a gyerekek információ befogadási, feldolgozási képességeihez.
  • A félig képzeletbeli, félig valós világban játszódó történetek megjelenítése a korongok segítségével csak vázlatosan történik, a mesék cselekménye valójában a gyermek fantáziájában kel életre. Mégis támpontot jelentenek a korongok, amelyek vizuálisan is megjelenítik az elmondott mesét. Ezzel áthidalhatók a belső képalkotás zavarai és ösztönözhető a képzelet aktivitása.
  • Segítséget jelent a figyelemzavaros gyerekek napirendjének tartásánál, hogy vizuálisan is megjelenik a feladat és az azzal kapcsolatos visszajelzés.
  • A több érzékre ható játék (látás, hallás, tapintás) során a gyerekek sokkal intenzívebben vonódnak be a helyzetekbe és azok megoldásába.
  • A feladatok élménnyé válnak, ezért nyitottabban várják a kihívásokat.
  • A pozitív megerősítések hatására megerősödik önbizalmuk.
  • Kompetenciaélményük javul.

Mesével a hátrányok leküzdéséért

A műhelymunka során szóba került az is, hogy a modern világban megjelenő információmennyiség, sokszor feldolgozhatatlanul sok ingert jelent a gyerekek számára. A túl sok készen (és túl korán) kapott mozgókép rontja belső képalkotó képességüket, ezáltal az absztrakt gondolkodásukat (észlelés, értelmezés, tervezés, probléma megoldás). A nem megfelelő mennyiségű, minőségű verbális kapcsolat következtében pedig szegényesebb a szókincsük, a kifejezésmódjuk. Pedig tudjuk, hogy ezeknek a képességeknek milyen fontos szerepük van a strukturált gondolkodás kialakulásában.

Mindemellett a képzeletnek szerepe van a szociális kapcsolatok alakulása szempontjából is. (empátia, szerepminták elsajátítása, stb.)

Ezért – ahogy a megbeszélésen is körvonalazódott – az óvodának kiemelt szerepe van abban, hogy a gyermekek fejlesztése és nevelése során ezeket a képességeket erősítse, a mesék, a beszélgetések, a képzelőerő felkeltésének segítségével a kialakult hátrányokat csökkentse.

A játékok, azáltal, hogy a pedagógusok figyelmét a pozitív megerősítések és a fantázia a fontosságára irányítják, segítenek, hogy a hétköznapokban ezek nagyobb teret kapjak a kommunikációban, és pozitív változásokat hozzanak a csoport életébe.

Az óvónők az eszközök bevezetésétől hosszú távon azt várják, hogy a játékok rendszeres használata során hatékonyabb kommunikáció alakul ki a csoportokban, a gyerekek együttműködőbbek lesznek, belső motivációjuk a feladatok megoldására erősödik. Ez pedig hozzájárul majd, hogy a hozott hátrányok leküzdhetők legyenek, és kiegyensúlyozott, nyitott, érdeklődő gyerekek nevelődhessenek az intézményekben.

Hogy hogyan sikerül ez a gyakorlatban, miként alakul a gyerekek kapcsolata a manókkal és egymással, arról a későbbiekben számolunk be.


Szólj hozzá