Mesébe illő történet az IDEKI-ben

Ebben a blogbejegyzésben a játszótereken jelen lévő IDEKI Programunk megszületéséről ír Jutka, a Plukkido egyik alapítója:

Van az úgy, hogy az ember álmodozik. Aztán van az úgy is, hogy annyira elszalad vele a ló, hogy már a saját álmain is kiakad és azt mondja, hogy: Oké! most akkor vissza a földre, de két lábbal! Aztán van az úgy, hogy életének történései azt igazolják, hogy nem kell annyira földhöz ragadtnak lenni mégsem. S végül rájön, hogy ez az egész egy nagy hullámvasút.

Egy hétfő reggel oviba vittem Lilit, amikor egy játszótér névadó ünnepségének plakátjára lettem figyelmes az ovi bejárati ajtaja mellett. Abban a pillanatban eszembe jutott, hogy mennyire jó lenne a játszótereken megvalósítani azt, amit már évek óta szabadtéren szeretnénk megcsinálni Orsival. Azt szerettük volna, hogy a gyerekek (még a nagyobbacskák is) szabadtéren legyenek annyira elvarázsolva fantáziaviláguktól, hogy ne a számítógépek és tévéképernyők előtt töltsék idejük nagy részét. Mi eredetileg ezt az eszközt a családok udvarára terveztük. Amikor megláttam a névadóról szóló plakátot, akkor egy pillanatra eszembe jutott, hogy lehetnének akár Plukkido-s szemléletet hirdető játszóterek is, általunk tervezett szakmai programmal. Sőt, a játszótéren egy csomó olyan történés van, amit a szülők nehezen kezelnek és milyen jó lenne ekkor is segítségül hívni a gyerekek fantáziavilágát és játékosan feloldani ezeket a problémákat. Ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy most kell pihenni mennem és egy kicsit visszatérni a valóságba és Lili átöltöztetésére és oviba kísérésére koncentrálni, semmi másra. Úgy éreztem, hogy már beteges, mennyire kitölti az életem a Plukkido.

Aztán eltelt kb. 1 hónap úgy, hogy nem is gondoltam erre, teljesen elengedtem ezt az ötletet. De egyszer, mikor épp Samu fociedzésén voltam, csörgött a telefonom. Zsuzsi hívott, aki azt a bizonyos oviban lévő plakátot rajzolta és akivel egyszer már találkoztam előtte, de azért össze kellett raknunk, hogy ki is a másik. Azt mondta, hogy ő igazából nem is tudja, hogy miért hívott fel és hogy mi ennek az értelme, de hallotta, hogy mi játékokat tervezünk és itt lakunk a kerületben és arra gondolt, hogy lesz itt ez a névadó azon a játszótéren, aminek építését ő kezdeményezte az önkormányzatnál és mi lenne, ha beszélnénk róla, hogy olyan nevet kapjon, aminek köze van hozzánk. Akkor ott abban a pillanatban hirtelen szóhoz sem jutottam.

Aztán közös tervezgetésbe fogtuk, találkoztunk párszor ezügyben Zsuzsival és egyre több ötlet került elő. Akkor egy kicsit megijedtem. Mert láttam, hogy ez mekkora feladat lesz. Mert maximalista vagyok és most nincs kapacitásunk arra, hogy olyan minőségben kezdjünk bele a programba, amit megálmodtam magunknak, ráadásul aminek a Plukkido üzleti szempontból nem látná kárát, tekintettel arra, hogy kis stábbal dolgozunk. Először visszaléptem. Nagyon fájt, de úgy éreztem most van itt az ideje, hogy megálljt tudjak parancsolni magamnak. Persze az is hatással volt rám, hogy évek óta hallom a menő üzleti tanácsadóktól és befektetőktől, hogy egyszerre próbáljunk már meg egy dologra koncentrálni, különben nem hogy nem fogunk megélni a Plukkido-ból, de még tönkre is megyek benne. Aztán egy nap úgy ébredtem, mégis adok egy esélyt annak, hogy leírva azt, ami a fejemben van, megnézzem a megvalósítás esélyét. Hogy egyet tovább lépve, meglássam, mit hoz az élet.
Ekkor tovább tervezgettünk a névadással kapcsolatban is, aztán az általunk megálmodott programmal kapcsolatban is. A Zsuzsi által létrehozott játszótér az ő javaslatára a Csalinga nevet kapta, hogy már illeszkedjen az általunk kitalált eszközhöz. Volt egy szuper névadó ünnepség, amit szintén Zsuzsi szervezett meg. Itt beszéltünk először a közösségnek az IDEKI programról, egy kicsit bemutatva az eszközök terveit. A névadót követően pedig a kerületi önkormányzat nyitottságának köszönhetően hirtelen nagyot lendült a program a megvalósítás irányába.

Közben hivatalosan is leadtam egy projekttervet a XV. kerületi Önkormányzatnak, mert Zsuzsi segítségével egyből a tökéletesen elkötelezett emberhez jutottam. Ott indult el a lavina. Tetszett neki. Aztán tetszett az alpolgármesternek is, aztán további főosztályoknak, aztán az egész testületnek. Mielőtt szinte újjongva a program mellé állt a kerület teljes vezetése, több olyan véletlenszerű esemény és találkozás is történt, ami miatt biztos lehettem benne, hogy ezen az úton végig kell mennünk és nem véletlen vagyunk rajta. Mire hivatalosan is létrejött az együttműködés az önkormányzattal addigra már kidolgoztuk a szakmai programot is és szerződéstervezettel álltam az önkormányzat elé. Ezzel kapcsolatban sem találtak kivetnivalót 🙂

Azóta rengeteget dolgozunk a programon, ami augusztus elején indul, 6 darab XV. kerületi játszótéren. A program nyomonkövetését is mi csináljuk, igyekszünk majd beépíteni a családok tapasztalatait a szakmai programba és amennyiben működőképesnek látjuk, akkor további helyszíneken, városokban, országokban is megvalósítani azt. Mert nagyokat álmodom. Újra.

Van a dolognak azonban egy kevésbé szép része is. Ami miatt ma nagyon rosszul éreztem magam. A program megvalósításának hajrájában elfeledkeztem arról, ami igazán fontos. Arról, hogy mennyire hálás lehetek azoknak az embereknek, akik nélkül hiába volt a fejünkben a program, abból még évekig nem lett volna semmi.

Nagyon hálás lehetek a Plukkido csapatának és a XV. kerületnek, hogy ennyire gördülékenyen haladnak az IDEKI ügyei. De legfőkébb Máté Zsuzsinak, aki bár nem tudott róla, de emlékeztetett arra, amit az utóbbi 1 évben már elfelejtettem, hogy nagyot álmodni igenis érdemes. De emellett arra is emlékeztet, ami ennél még fontosabb, hogy a Plukkido brandjének építése, a “portfólió” kialakítása (mondtam, hogy újra nagyot álmodunk 🙂 ) mellett a legfontosabb, hogy a közvetlen környezetünk, a családunk, a gyerekeink boldogok legyenek. Csodálattal nézem, amit tesz a helyi közösségért, ahogy sorra szervezi az általa létrehozott játszótérre a programokat, ahogy órákon át festi a gyerekek arcát egy buliban és azt, ahogy jogosan figyelmeztet arra, hogy honnan indultunk és mi a dolgunk valójában. Nagyon örülök, hogy az IDEKI a Zsuzsi által tervezett Csalinga játszótérről indult és remélem, hogy együtt fogunk dolgozni, mert nyitott vagyok arra, amit ő üzen nekem.