MocorGO
Motivációs mesék a MocorGO című könyvhöz
A Bethesda Gyermekkórház munkatársai (Németh Zsófia, Sipos Zsanett és Szegleti Gabriella) által összeállított mozgásfejlesztő gyakorlatokat – melyek az általuk írt MocorGO c. könyvben jelentek meg – a Plukkido manók motivációs üzenetei öltöztették mesés keretbe. A pszichomotoros fejlődés természetes menetét közérthetően bemutató kiadvány felhívja a szülők figyelmét azokra a jelekre is, melyek felmerülő zavarra, nehézségekre utalhatnak ezen a területen. Valamint képekkel illusztrálva bemutatja, milyen egyszerű gyakorlatok segíthetnek a korrekcióban.
Ezen az oldalon megtalálható a könyv mellékletében szereplő összes, otthoni gyakorlást támogató manóüzenet, fejlesztendő területenként csoportosítva. Oldalunkat érdemes rendszeresen látogatni, mert a tartalmat folyamatosan bővítjük újabb mesés kalandokkal.
Mielőtt belevágnánk a gyakorlásba érdemes az alábbi bevezető üzenetet felolvasni gyermekünknek, amiben a segítőmanók kapcsolatba lépnek a gyermekkel, hogy segítséget kérjenek Manóföldi kalandjaik megoldásához. A megoldás pedig természetesen a feladatokban rejtőzik.
Látás – szem-kéz koordináció
Hahó Pajtikám!
Mondd csak, hallottál már a manó olimpiáról? Nem lep meg, ha azt mondod, hogy nem. Pedig Manóföld-szerte híres sportrendezvény. Amikor erre a nagy megmérettetésre készülünk, akkor kicsik és nagyok mindenféle sportot gyakorolnak. Az én kedvencem a lengő-lóbab kidobó. Kötélen lelógatunk egy lóbabot a fáról, amit aztán egy puha labdával el kell találjunk. De hiába ez a kedvenc számom, idén sehogy se megy. Azt hiszem, nem kellett volna letépjem a balszerencse virág szirmait. Azóta olyan ügyetlen vagyok. De talán a te segítségeddel megtörhetjük az átkot! Minden nap, amikor lengő-lóbab kidobót gyakorolsz (vagy valami ahhoz hasonló emberi játékot), azzal egy kicsit gyengül a balszerencsém. Kérlek, segíts, különben esélyem se lesz az olimpiára felkészülni!
Gyermekünk feladata eltalálni egy kötélre rögzített, mozgó tárgyat (például egy puha labda segítségével).
Hahó Pajtikám!
Tyű! Micsoda keszekusza útvesztő ez itt a lapon! Gertrúd nagyanyám gombolyagos ládikájában is nagyobb volt a rend. Juj, de tudod mi lenne vicces? Ha segítenél nekem minden utat végigjárni, mint egy útvesztőt. Csak arra lenne szükségem, hogy mutasd nekem az utat az ujjaddal úgy, hogy szépen sorban végighúzod minden vonalon. Tudod mit, ez annyira tetszik, hogy ha benne vagy, minden nap elhoznám az egyik manó pajtim, hogy őket is végigkísérd az úton. Képzeld, van egy manó barátom, aki akár a tekintetedet is tudja követni. Számára elég, ha a szemeddel követed a vonalat, és a végén rámutatsz a célra. Ő is biztos eljön majd. Mennyire boldogok lennének a kismanók, ha kipróbálhatnák!
Egy nagy lapra rajzoljunk sok-sok egymást keresztező vonalat! Gyermekünk feladata, hogy segítsen megtalálni a végeiket. Könnyítés, ha az ujját végighúzhatja a vonalon, nehezebb, ha csak a látását használhatja.
Hahó Pajtikám!
Tudtad, hogy a manók odavannak a színes lufikért? Lefogadom, hogy te is szereted őket! Olyan varázslatos, ahogy könnyedén ide-oda libbennek, na és az a színkavalkád! Arra gondoltam, hogy megtanulom a lufilebegtető varázslatot, hogy a manó pajtásaim egy igazi lufierdőbe léphessenek be, mikor legközelebb eljönnek hozzám. Csak hát, az a varázslat nem is olyan könnyű. Kitartóan kell gyakorolnom, de mostanában ez nehezen megy. Mondd csak, tudnál nekem segíteni? Amikor te szorgalmasan próbálkozol, akkor az én elszántságom is megsokszorozódik! Ráadásul, ha a kitartásodat pont abban mutatnád meg, hogy minél tovább a levegőben tartasz egy lufit úgy, hogy lentről felfelé ütögeted, akkor a lufilebegtető varázslat is tovább tartana. Csinálhatod állva, ülve vagy akár fekve is, ha úgy jobban tetszik. A lényeg, hogy minden nap gondolj rám és picikét gyakorolj, hogy nekem is jobban menjen. Nagyon köszönöm, kis Barátom!
Ez a gyakorlat egy egyszerű lufi ütögetés, a cél pedig, hogy minél tovább a levegőben maradjon a luftballon. Ha állva már jól megy, akkor lehet nehezíteni pozíció váltással (ülve, fekve) vagy akár azzal, hogy csak egy ujjal, lábbal vagy fejjel szabad hozzáérni a lufihoz.
Halihó Pajtikám!
Képzeld, tegnap végre leszedtem azokat a szép, piros almákat, amiktől már roskadoztak a fáim. Ma pedig úgy döntöttem, hogy elviszem mind Cuki barátomhoz, aki majd ínycsiklandó pitét süt belőlük. Csakhogy amikor elkezdtem zsákokba pakolni őket, némelyikből kíváncsi kukacok kandikáltak ki. Na de kukacos almákat mégsem adhatok Cukinak! De hogy találom meg mindet? Talán a segítségeddel sikerülhet! Beszállnál te is a válogatásba? Nézd meg figyelmesen az almák képeit a lapon, és húzd át a kukacosokat! Így majd szépen kigurulnak nálam is a zsákból. Ugye számíthatok rád?
Rajzoljunk egy lapra apró, sematikus almákat (vagy akár egyszerűen köröcskéket), néhányból kiindulva pedig húzzunk egy kis vonalat, azaz kukacot. Ezeket kell észrevennie és áthúznia gyermekünknek. (Minél apróbbak az almák és minél több van belőlük, annál több figyelmet igényel a feladat.)
Hallás
Hahó Pajtikám!
Gyere csak közelebb! Elárulok neked valami érdekeset. Gondoltad volna, hogy az állatvilág legjobban halló állatai között a molylepke és a gyapjaslepke is ott vannak? Bizony ám! Annyira jó a hallásuk, hogy a legapróbb neszt is észlelik. Na persze, mi manók is elég jók vagyunk, ami a hallásunkat illeti. Nem véletlenül ekkorák a füleink..hihi…na meg persze rengeteget gyakorolunk. A manó iskolában még hallásvizsga is szokott lenni, amire előtte rengeteget készülünk. Tudod, hogyan? Mindenféle tárgy hangját kell megkülönböztessük csukott szemmel. Az igazán magasfokú vizsgához mindennap gyakorlunk picit néhány tárggyal. Szerintem te is elérheted ám az okleveles manófül szintet. Próbáljuk csak ki, hogy most milyen a hallásod! Csukd be a szemed és találd ki, hogy milyen hangot hallasz! Ha kitartóan gyakorolsz, biztos sikerül elérned az okleveles szintet!
Mutassuk be különböző tárgyak (például gyufásdoboz, csörgő, kulcs, pohár, üvegasztalon kopogás stb.) hangját gyermekünknek! Miután megismerkedett velük, az lesz a feladata, hogy csukott szemmel felismerje őket.
Hahó Pajtikám!
Hú, reggel hallottam egy olyan sikító magas hangot, amit szinte már csak a denevérek füle hall meg. Valami furcsa madár vijjogása lehetett. Rögtön eszembe jutott róla Bibi unokatesóm, aki kiskorában egy hangra azt mondta, hogy olyan magas, mint egy óriás. Nagyon jót nevettünk ezen, és benne is maradt a családi szóhasználatban. Sőt, még egy játékot is kitaláltunk hozzá, amit elneveztünk óriások és törpéknek. Ha valaki magas hangot hall, akkor lábujjhegyre nyújtózik, hogy olyan magas legyen, mint az óriások. Ha pedig mélyet, akkor picire leguggol, mintha csak törpe lenne. El se hinnéd, mennyi hang van körülöttünk. Próbáld csak ki, te meg tudod-e különböztetni a magas óriásokat a mély törpéktől! Irtó jó móka!
Gyermekünk feladata magas hangot hallva lábujjhegyre állni, mély hangra pedig leguggolni. Az üzenet felolvasását követően mutassunk neki magas és mély hangokat váltakozva.
Képzeld Pajtikám!
Nagy táncmulatságot tartunk nemsokára, ahol a híres rögtönzős-rötyögős táncot is eljárjuk majd. Ez a legeslegviccesebb tánc a manókerekségen! Tudod, az a lényeg, hogy sose tudod előre, hogy milyen ritmusa lesz a zenének, mégis követni kell. A zenekar ugyanis különféle ritmusokat játszik a csörgős és ütős hangszereken, nekünk pedig a hallott ütemre kell lassabban vagy szaporábban toppantgatni a tappancsainkkal, miközben körbe-körbe járunk. Hatalmasakat szoktunk kacagni, amikor Trillió manó cifrázni kezdi csörgődobbal, a lábacskáink meg épp hogy csak össze nem gabalyodnak a nagy igyekezetben! Azt hiszem kedvem támadt gyakorolni kicsit, hogy a táncmulatságon idén igazán jól menjen. Sőt, ha még te is táncolnál a következő napokban úgy, hogy valaki tapsolja vagy koppintgatja a ritmusokat, akkor a kettőnket összekötő varázslattól még többet ügyesednék!
Tapsoljunk, vagy koppintsunk különféle ritmusban gyermekünknek, hol lassabban, hol gyorsabban. Az ő feladata pedig az általunk kopogott ritmusra lépkedni vagy épp egyhelyben dobbantgatni. Figyeljünk a feladat fokozatos nehezítésére, ezért eleinte ne tegyünk bele nagyon hirtelen váltásokat. Persze néha a jó hangulat kedvéért érdemes lehet tréfálkozni is a ritmusokkal, és olyat tapsolni egymásnak, ami még a táncos lábú manóknak is kihívás lenne. (Ilyenkor külön jó, ha felnőttként mi magunk is beszállunk a mókába picit ügyetlenkedni.)
Halihó Pajtikám!
Képzeld, micsoda pácba kerültem: gombászás közben eltévedtem Meseerdőben! Még sosem történt velem ilyen, de most egészen belefeledkeztem a keresgélésbe, és ahogy újabb és újabb finomságokra leltem, egyszerre azon kaptam magam, hogy elvesztem a rengetegben! Kérlek, segíts megtalálni a kivezető utat! Csak arra lesz szükség, hogy csukott szemmel, figyelmesen fülelj, és megmutasd, merre hallod csobogni az erdei patakot. Szerencsére szedtem galanggombát, ami képes köztünk közvetíteni, és mindig az útmutatásodnak megfelelően gurul a kosárkámban! Így biztos könnyen meglelem a patakot, ami szépen visszavezet a faluba. Ugye segítesz nekem?
Töltsünk meg félig vízzel egy kulacsot, majd finoman mozgassuk behunyt szemű gyermekünk mellett, különböző távolságban és irányból, ezzel utánozva a patakcsobogást. Gyermekünk feladata a megfelelő irányba mutatnia, ezzel jelezve a manónak az útirányt, vagy nagyobbak esetében megmondania, hogy merről hallja a hangot. Eljátszhatjuk azt is, ahogy egyre hangosabban “csobog a víz”, ahogy egyre közelebb ér a manó a patakhoz.
Tapintás
Halihó Pajtikám!
Képzeld csak, kis barátom, mi történt Meseréten! A huncut erdei boszi elvarázsolta a manók egyetlen tiszta vizű kútját. Egy olyan titkos lakatot tett rá, ami csak akkor nyílik, ha valaki csukott szemmel is megmondja, hogy mit ábrázol a rajta lévő, folyton változó jel. Szegény manók, most nagy gondban vannak. Már mindenki szomjas, de sehogy se tudják megfejteni az ábrákat csukott szemmel. Hanem tudod mit? Te segíthetnél nekik. Szerintem neked sikerülne! Fordulj csak meg, és a hátadra rajzolom a jelet. Ha ki tudod találni, mi az, máris egy vödör vizet juttatsz a manóknak. Ahány ábrát megfejtesz, annyi vödör friss víz lesz a jutalmuk. Ugye megpróbálod? Nagyon számítanak rád!
Ujjunkkal rajzoljunk gyermekünk hátára különböző nagyméretű alakzatokat (például kör, háromszög, nagyobbaknak betűk, számok stb.)! Az ő feladata kitalálni, mit rajzoltunk, vagy papírra rajzolt minták közül kiválasztani a megfelelőt.
Halihó Pajtikám!
Nagy esemény van Meseréten! Most rakják a tojásaikat a Bíborcirmicek. Ezekből a különleges madarakból már nagyon kevés példány él mifelénk, ezért a manómadarászok nagy gondot fordítanak a védelmükre. Minden nap megszámolják, hogy egy-egy fészekben megvannak-e a tojások. Ám idén olyan sok fészket raktak ezek a csodás madarak, amire mostanában nem volt példa. Manóink nem győzik a számlálást. Pedig az nagyon fontos, mert csak akkor lehet tudni, hogy mennyi kukaccal kell készülni a kiscirmicek táplálásához, ha tudják, hányan lesznek. Kérlek segíts! Ha te is elvállalod, hogy minden nap megszámolsz néhány fészket, akkor biztosan elegendő élelmet tudunk szerezni, mire kikelnek. Nyúlj be kérlek óvatosan ebbe a varázsdobozba, és tapogasd ki finoman, hány tojáskát találsz benne. Aztán mondd ki hangosan a számot, vagy koppants annyit az ujjaddal az asztalon, ahányat találtál, és máris megjelenik a meseréti tojásszámlálón az eredmény. Igazán nagy segítség lenne! Ugye számíthatunk rád?
Tegyünk egy dobozba 5-10 gombot, golyót, vattakorongot, kölesgolyót stb.! Gyermekünk feladata két kézzel belenyúlni, és megszámolni a tárgyakat anélkül, hogy belenézne a dobozba.
Halihó Pajtikám!
Kispajtás, képzeld mi történt! Cirmi cica, a mi kis félős cicusunk egy ágreccsenéstől úgy megijedt, hogy huss, minden erejével futni kezdett, fel egészen a legmagasabb ezeréves fenyő legeslegmagasabb ágáig. Persze, amint onnan lenézett, jól megijedt, és most egy tapodtat se mozdul, csak miákol keservesen. Nagyon szeretnénk lehozni onnan, csak az a baj, hogy az ilyen ezeréves fenyőknek egész magasan van még a legalsó ága is, nekünk pedig nincs akkora létránk, és fára mászni se tudunk úgy, mint az ijedt cicák. Azt hiszem, csak te tudnál nekünk segíteni! Bizony ám! Mert a te varázserőd Manóföldön csodákra képes. Kérlek, építs egy olyan magas tornyot, amilyet csak tudsz. Bármiből készülhet. Nekünk pedig annyi fokkal nő meg a létránk, ahány építőelem kerül a tornyodra. Ha ledől, akkor se aggódj, mert ha elölről kezded, akkor azok a kockák is hozzáadódnak a létrához. De ne feledd, irtó magasra kell másszunk, ezért kérlek, minden nap építsd kicsit a tornyokat. Így nemsokára elérhetjük a kis cirmost.
Gyermekünk feladata különféle tárgyakból (például kocka, műanyagpohár, kártya stb.) minél magasabb tornyot építeni.
Szervusz Pajtikám!
Képzeld csak, mi történt: erre vonult át egy egész sereg lappancs, akik bizony nem túl hasznos varázslények. Úgy képzeld el őket, mint a gumilabdákat, csak épp a lappancsok sokkal nagyobbak, nehezebbek, és amin csak átgurulnak, az azonnal kilapul! És hát nem mondhatnám, hogy óvatosan kerülgetve gurulnak. Rengeteg dolog esett áldozatul a lappancsok vonulásának idén… lapos lett a kedvenc kerti székem, használhatatlanná vált a hintám és még sorolhatnám. Arra gondoltam, hogy elvégezhetnénk a puffasztó varázslatot, csakhogy az nekem egyedül nem megy. Lenne kedved a következő napokban segíteni nekem? Az én varázsigém és a te ügyes kezecskéid jó párost fognak alkotni!
Annyi dolgod lesz, hogy egy takaró alá benyúlva megmondod, hogy milyen formát vagy tárgyat tapogattál ki, és kiválasztod a rajzolt mását, amit a szemeddel látsz. Így a laposból újra visszanyerik formájukat a tárgyaim. Egy nap viszont csak néhány helyre tudok eljutni, és mindig csak annyi tárgyat varázsolhatok vissza, amennyit te is felismersz. Ezért jó néhány alkalommal szükségem lesz a segítségedre.
A varázsigét majdnem elfelejtettem:
Segít most a varázslat, nyerd vissza a formádat!
A levél felolvasása előtt tegyünk néhány tárgyat egy dobozba vagy kosárba (pl.: kislabda, építőjáték, fésű, műanyag formabedobó játék darabjai stb.), és takarjuk le őket. A tárgyakról készítsünk egy-egy rajzot (vagy vágjunk ki újságból, esetleg nyomtassunk ki egy a tárgyat ábrázoló képet). A játék célja, hogy a gyermek össze tudja párosítani a kitapintott háromdimenziós tárgyat a kétdimenziós megfelelőjével.
Nagyobb gyerekek esetén fordítva is játszhatjuk: a kétdimenziós formák kerülnek a kosárba (háromszög, karika, csillag stb.), és a megfelelő alakú tárgyat kell hozzá társítani.
Halihó Pajtikám!
Láttál te már pánsípot? Az egy olyan hangszer, amin sok fa- vagy nádsípocska van egymás mellett, méghozzá úgy, hogy az első még egészen rövid, a második egy kicsit hosszabb, a harmadik még egy kicsit hosszabb, és így tovább egészen a legutolsóig, ami egyben a leghosszabb is. Képzeld, nekem is van egy pánsípom, csakhogy folyton elkószálnak és összekeverednek a csövecskéi! Jó, hát persze mit várhat a manó egy vándornádból készült hangszertől? No, de azért mégis jó lenne legalább néha játszani rajta! A segítségeddel, úgy sejtem, végre sikerülhetne sorba rendezni a csöveket. Csak húzd ki a csodaputtonyból csukott szemmel az elvarázsolt sípocskákat a megfelelő sorrendben. Először próbáld meg kitapogatni a legrövidebbet, és tedd magad elé. Aztán jöhet a bentmaradtak közül a legrövidebb, és így tovább. Nem baj, ha nem sikerül elsőre, mert ez a feladat igazán nagy figyelmet igényel! Én majd türelmesen várom, hogy újra zenélhessek. Ha időnként megismételnéd a varázslatot, azért különösen hálás lennék! Ó, és hogy el ne felejtsem: ha készen van a növekvő sor, mondd ki a varázsigét: “Álljatok be mind a sorba, hadd zenéljen a manócska!” Köszönöm!
Tegyünk egy átlátszatlan (pl. pamut)szatyorba különböző hosszúságú pálcikákat, botocskákat vagy ceruzákat. Gyermekünk feladata ezeket sorrendben kihúzni és egymás mellé helyezni a legrövidebbtől a leghosszabb felé haladva. Ügyeljünk arra, hogy kezdetben ne legyen túl nehéz a feladat gyermekünk számára, mert az kedvét szegheti. Érdemes kellően nagy méretkülönbségekkel és kevés darabbal kezdeni, majd ezt fokozatosan nehezíteni.
Szerialitás – téri, idői sorozatok
Halihó Pajtikám!
Hű, de nehéz ezekkel az automatákkal! Folyton összezavarodom, amikor használni kell őket. Tudod, nálunk Manóföldön nem pénzzel mennek az automaták, hanem varázslattal, de valahogy folyton összekutyulom a varázsmozdulatokat, és mindig mást ad ki, mint amit szeretnék. Most épp egy sajtos perecet szerettem volna előcsalogatni, de hiába próbálom már harmadjára. Már van egy marék keserűfüvem, egy adag áfonyalekvárom és egy tormagyökerem, csak épp perecem nincs. Lehet, hogy te sokkal ügyesebb vagy, mint én, és neked sikerülne. Megpróbálnád a kedvemért? Várj! Egy varázslat segítségével összekötlek magammal. Az még nekem is megy. Meg is van. Mostantól, ha követed, amit mondok, a mozdulataid itt is megjelennek, és le tudom őket utánozni. Így együtt ügyesedünk majd! Próbáljuk csak ki! S ha ügyesek leszünk, akkor végre ehetek perecet! Kérlek, segíts nekem ebben minél többször, mert imádom a perecet!
Gyermekünk feladata egy varázsigét úgy elmondani, hogy különböző mozdulatokat köt a szótagokhoz. Az üzenet felolvasását követően mondjuk előre a gyermek számára a mondókát úgy, hogy szótagonként mutatjuk is a hozzá tartozó mozdulatot, ami a zárójelben található. A varázsige szövege és a kért mozdulatok a későbbiekben tetszőlegesen variálhatók.
Varázsige szövege
Hó- (tapsolj magad előtt) kusz (tapsolj a hátad mögött), pó- (megint elöl), kusz (megint hátul) ké- (keresztezett kézzel csapj a két ellentétes válladra) szen (tapsolj egyet) van (csapj mindkét tenyereddel a combodra)!
Hahó Pajtikám!
Képzeld csak, most érik Manóföld legfinomabb gyümölcse, a koppantós szilva. Vicces név, ugye? No, de nem véletlenül nevezik így. Ugyanis nem lehet a gyümölcsöket csak úgy letépni, mert olyan furfangos száruk van, amit nem visz se az erő, sem az éles penge. Csak a varázskoppantással lehet lecsalogatni őket a fáról. Hanem idén olyan sok termett, hogy egyedül nem győzöm szüretelni. Túlságosan lassú vagyok, és nem szeretném, hogy a fán romoljanak meg a legkedvesebb csemegéim. Segítenél nekem egy kicsit? Ne félj, nem nehéz, csak csináld, amit mondok, és ha sikerül, máris a kötényembe pottyan egy szép, kerek, édes szilva. Felkészültél? Figyelj!
Gyermekünk feladata az instrukciókat követve koppintani az asztal lapján nyitott vagy épp csukott tenyérrel. Az üzenet felolvasását követően mondjuk és/vagy mutassuk a sorozatokat gyermekünknek.
Például: Koppints két nyitott tenyérrel, aztán a balt becsukva, majd mindkettő nyitva, aztán a jobbat becsukva, majd mindkettő csukva, utána nyitva.
A mozdulatok sorrendje tetszőlegesen variálható.
Halihó Pajtikám!
Képzeld, mi történt velem! Elbotlottam egy kiálló gyökérben, és úgy megütöttem a kezem, hogy be kellett kötözni. A manódoktor szerint lehet, hogy több napig marad rajta a kötés, mint ahány ujjamat meg tudom számolni. Szerencsére nem fáj nagyon, csak egy a baj. Én balga, épp a minap próbáltam ki egy szuper kis varázslatot, ami kunyhóm ajtaját zárja. Azóta csak a minden nap változó ritmust eltapsolva lehet bejutni. No de hogy tapsolok én fél kézzel? Kérlek, segíts rajtam! Nap mint nap megüzenem a ritmust a veled lévő felnőtt segítségével, neked meg csak el kell tapsolni. A mai ajtónyitó varázslathoz erre a négy sorozatra lenne szükség:
ti-ti-ti-ti-tá-tá
ti-tá-ti tá-ti-ti
tá-tá-ti-ti-tá
ti-ti-tá-ti-ti-tá
Jó, jó, tudom, egy kicsit bonyolultra sikerült ez az ajtóvédő varázslat, ne is mondd. De biztos vagyok benne, hogy nálad ügyesebb segítőt nem is kaphatnék! Mindig jelezni fogok, amikor épp haza szeretnék menni, te pedig máris be tudsz engedni. Aztán persze üzenek majd, ha már meggyógyult a kezem. Nagyon köszönöm a segítséget!
A mesében leírt ritmust soronként tapsoljuk elő (vagy ha az is elég gyermekünknek, akkor ritmusosan mondjuk előre). Ha az első sor jól sikerült, haladjunk tovább a másodikra, majd a többire. Minden nap, amikor eljött a gyakorlás ideje, csak mondjuk gyermekünknek, hogy “Hazaért a manó, nyíljon az ajtó!” ez lesz a felhívás a tapsolós játékra. Majd pedig mutathatjuk is neki az eltapsolandó sorozatokat. Érdemes variálni a ritmusokat.
Hahó Pajti!
Jaj, ezek a huncut boszik! Mindig valami turpisságon törik a fejüket, amikor unatkoznak. Furfanga, a mi erdei boszink ma épp azzal szórakoztatta magát, hogy jól összekeverte a naptárakat. Felcserélődtek a napok, de még a hónapok sorrendje se az igazi. Így mindenki összezavarodik. Ellenvarázslatra lesz szükség! Sajnos számunkra akár napokig is eltarthat, mire mindent rendezünk. Ha segítenél, hatásosabb lenne! Arról lenne szó, hogy én sorolom neked a napok neveit, te pedig lépj aprókat, de nem mindegy ám, hogy merre!
Amikor például azt mondom, hogy kedd, majd úgy folytatom, hogy szerda, akkor a te dolgod kitalálni, hogy ezek a napok vajon a hét során is egymást követik-e. Ha igen, akkor előre lépj egyet, ha viszont pont fordítva, akkor pedig hátra. Tehát ha kedd után azt mondom, hogy szerda, akkor előre kell lépned, de ha azt mondom, hogy hétfő, akkor már hátra. No de mi van, ha a csütörtök után szombatot mondok? Akkor meg ne mozdulj! Csak akkor lépj, ha a két nap pont egymást követi a héten. Kezdhetjük?
kedd – péntek – szombat – szerda – kedd – vasárnap
hétfő – kedd – szombat – péntek – csütörtök – hétfő
Ha még néhány napig segítesz nekünk, hamarosan minden a helyére kerül. Nagyon köszönjük!
Ez a feladat elsősorban a már iskolába készülő korosztályt célozza, akik ismerkednek az időbeli sorrendiséggel. Gyermekünk feladata a hét napjainak sorrendje szerint előre vagy hátra lépni, illetve egy helyben maradni.
Mondjunk egy napot gyerekünknek, majd még egyet. Ha a második közvetlenül követi az elsőt (pl.: hétfő-kedd), akkor lépjen egyet előre. Ha közvetlenül megelőzi (pl.: szerda-kedd), akkor lépjen egyet hátra. Ha pedig egyik sem, akkor maradjon egy helyben. Miután néhány gyakorló példán keresztül segítettünk neki megérteni a feladatot, soroljuk a napok neveit tetszőleges sorrendben!
Ha ebben már magabiztos gyermekünk, akkor a feladat tovább nehezíthető a hónapok neveinek bevezetésével is, majd a napok és hónapok neveinek váltogatásával úgy, hogy más típusú lépést kapcsolunk egyikhez, mint a másikhoz (pl.: tyúklépés a napnál, óriáslépés a hónapnál).
Hahó Pajtikám!
Képzeld, a reggeli sétám során valami egész fura dologra lettem figyelmes. A kedvenc erdei csapásomon megláttam egy nagy sziklát, ami eddig nem volt ott. De akkor lepődtem meg igazán, amikor közelebb mentem. Mert a szikla mögül előbukkant Minka barátom, aki elmondta, hogy sikerült valahogy idevarázsolnia egy kilencfalú kipp-kopp sziklát, ami elnyelte a táskáját. Így most a varázspálcája, sőt a kulcsai is odabent rekedtek. A kipp-kopp szikla pedig csak úgy omlik le, ha egy embergyerek pontosan vissza tudja kopogni az ütemet, ami a szikla belsejéből hallható. Segítenél nekünk? Mi fülelünk, és mondjuk a ritmust, a te feladatod pedig a kipiknél gyorsan, a koppoknál lassan koppintani. Például ha azt mondom, hogy kipi-kipi-kopp az olyan, mint a titi-titi-tá. Ugye érted? És lenne itt még egy apróság. Ahogy mondtam, ez egy kilenc falú szikla, ezért szeretnélek megkérni, hogy térj vissza hozzánk többször, mert egy alkalommal csak 1-1 fal repeszthető le, Minka pedig nagyon szeretné már visszakapni a táskáját.
Akkor most fülelünk picit, és aztán mondom is a ritmust:
Kipi-kopp-kipi-kopp
kipi-kipi-kipi-kopp
kopp-kopp-kopp
kipi-kopp-kipi-kopp
Köszönöm, kedves kis Barátom! Hála neked egy fallal máris közelebb a cél. Nemsokára jelzünk, ha újra meghalljuk a koppanásokat.
Gyermekünk feladata az instrukciókat követve koppintani az asztal lapján. Az üzenet felolvasását követően mondjuk és/vagy mutassuk a sorozatokat gyermekünknek. A kötőjellel összekötött elemek után tartsunk kis szünetet, hogy visszakopoghassa az összetartozó sorozatot, majd folytassuk a következővel, ha helyesen kopogott. Ha tévesztett, akkor ismételjük meg újra. A “kipi” titi ritmust kap, a “kopp” pedig tá-nak felel meg.
A mese utolsó két mondatát csak a ritmuskopogást követően olvassuk fel, hiszen abban a manó már visszajelzést ad.
A későbbi gyakorlások alkalmával a ritmusokat tetszőlegesen variáljuk. A gyermek korától és figyelmétől függően a sorozatok hosszát is rövidíthetjük vagy hosszabbíthatjuk. És ne feledkezzünk meg arról, hogy ha már eleget gyakoroltunk, akkor Minka manó üzenje meg rajtunk keresztül, hogy végre visszakapta a táskáját. (Ha nem szeretnénk kilenc gyakorlókört, akkor akár kisebb számot is mondhatunk a mese felolvasásakor.)
Halihó Kispajtás!
Hihi, tudtad, hogy ma van a csíkos zoknik napja? Itt Manóföldön ilyenkor mindig nagy murit rendezünk. Ki is mostam az összes csíkos zoknim az ünnep tiszteletére, csakhogy véletlenül fehérítőport tettem a dézsába! Hajjaj, most aztán mindegyik csúnyán kifakult… De képzeld, a segítségeddel újra szép színesek lehetnek! El is mondom, miként. Itt van például ez a kék-sárga-piros csíkos zokni. Ha te is ilyen sorrendben húznál csíkokat színes ceruzákkal egy lapra, akkor az én zoknim is visszakapná az élénk színét. Felsorolom milyen zoknijaim vannak, te pedig rajzold meg sorban a mintákat. Ugye segítesz újra vidám zoknikat varázsolni a lábacskáimra?
Gyermekünk feladata meghatározott sorrendben színes vonalakat húzni a lapra lehetőleg balról jobbra haladva. Az első néhány csíkot mi magunk is megrajzolhatjuk mintának, amit aztán követhet a gyermekünk. Ezt követően akár manózokni-sablonokat is rajzolhatunk, amiket a minta alapján színez ki a gyermek.
Téri orientáció
Hahó Pajtikám
Képzeld, hogy jártam! Épphogy elindultam Mimózához, kedves manóbarátnőmhöz a Kisrétre, amikor Furfanga, a huncut erdei boszi, tükörvarázslatot bocsátott az útra. Ezért akármerre indulok, az ellenkező irányba jutok. Már teljesen összezavarodtam. Segítenél nekem egy kicsit? Ha egy embergyerek végig tudja csinálni a varázsleoldó gyakorlatot, akkor egy kis időre újra olyan lesz az út, mintha Furfanga a közelében sem járt volna. Ne izgulj, nagyon könnyű! Én is megcsinálnám, csak lennék gyerek! De sajnos nem vagyok, így csak te segíthetsz. Ha sikerül a mozdulatsor, akkor én is újra tudok majd menni arra, amerre csak akarok! Na, figyelj csak, hallgassuk a gyakorlatot! Hálásan köszönöm, hogy segítesz!
Gyermekünk feladata követni egy meghatározott mozdulatsort, amit az üzenet felolvasását követően mondunk el neki.
Például:
- Lépj egyet előre, aztán érintsd meg a bal kezeddel a jobb térded, aztán lépj még egyet előre, és érintsd meg a jobb kezeddel a bal térded.
- Most lépj kettőt hátra, hogy ugyanoda kerülj, ahonnan elindultál.
A sorozatokban kért mozdulatokat a gyakorlások alkalmával tetszőlegesen változtathatjuk.
Képzeld Pajtikám!
Szegény Bibó barátom nagy slamasztikába került. Tudod, Bibó nagyon szereti az erdőt-mezőt járni, de nem tájékozódik túl jól, ezért mindig nála szokott lenni az iránytűje. Ma reggel elvitte a népes rokonságát, akik távoli manólakta vidékekről érkeztek hozzá, hogy megmutassa nekik azt a mezőt, ahol a madár se jár, ezért a természet igazán szép. Csakhogy egy hatalmas eső miatt a fű és a virágok óriásira nőttek, ezért Bibó nem igazodott el köztük. Egész olyan lett a máskor otthonos rét, mintha egy vadidegen útvesztőben lenne. Ráadásul az iránytűjét is otthon felejtette. Még szerencse, hogy rád mindig számíthatunk! A segítségeddel kijuttathatnánk Bibót és a többieket is egyenként a mező szélére. Csináljuk úgy, hogy én sorolom, merre hányat kell lépni, te pedig követed, amit mondok. A varázslatom segítségével Bibó rögtön utánad csinálja majd. Kezdhetjük? Lépj kettőt előre, majd fordulj jobbra és lépj egyet előre úgy, mintha egy nagyobbacska ágat akarnál átlépni. Ez az! Oldalazz balra három lépést. Most guggolj le, négykézláb kússz át az indák alatt. Állj fel, fordulj balra és lépj hármat. Izé, kettőt kellett volna, úgyhogy lépj vissza egyet. Szuper ügyesen csináltad, már kint is van Bibó! Viszont nagyon sokan vannak még Bibó barátai, és nagy szükségük van rád! Remélem, szép sorban mindenkit kijuttatsz majd.
Első alkalommal olvassuk fel a mesét és kövessük a benne leírt mozdulatsort. A következő napokon már elég feleleveníteni a történetet. Akár a mese címét is használhatjuk hívó mondatnak. Ha sikerült ráhangolódni a feladatra, adjunk egy négy-öt utasításból álló sorozatot gyermekünknek, például ilyeneket:
- Lépj kettőt hátra, ugorj kettőt jobbra, tyúklépésben lépj hármat előre, guggolj le és csinálj úgy, mintha átbújnál egy lyukon, állj fel! Egy újabb manó sikeresen kijutott!
- Lépj balra egyet, előre kettőt, fordulj jobbra, lépj három óriáslépést előre, ugord át a farönköt! Éljen, még egy manó célba ért!
Ó jaj, kis Barátom!
Jó nagy galibát csináltam! Meg akartam úszni a rendrakást, és arra gondoltam, hogy egy helyreröppencs varázslattal elintézek mindent. Csakhogy valamit elronthattam, mert a szanaszét lévő játékaim hozzáragadtak a földhöz ott, ahol voltak, és most meg se tudom őket mozdítani. A mamám nagyon morcos lesz, ha ezt meglátja… Segíts nekem megtörni a varázslatot! Kérlek, hozz egy kupac játékot, mondjuk egy plüssmacit, egy kisautót, egy babát, egy labdát, egy plüsskutyát és egy képeskönyvet. Ha ezekből valamelyik épp nincs neked, akkor sincs baj, nyugodtan cseréld ki valami másra. Amint előkészültél, kérlek mondd utánam a varázsigét, azután pedig rendezd a játékokat aszerint, amit mondok. Rendben? Szólj, ha kezdhetjük!
A varázsige így hangzik:
Elöl, hátul, lent és fent.
Kismanónál legyen rend!
Lássuk csak… A macit tedd a szoba közepén a földre. A kisautót rakd a mackó alá. A babát tedd a maci elé. A plüsskutya a baba mellé kerüljön. Végül a könyvet tartsd a kutya fölé.
A feladat lényege a tárgyak egymáshoz való viszonyának gyakorlása. Hogy megőrizzük a játék mesés keretét, a varázsigét és az azt követő instrukciókat csak akkor olvassuk fel, amikor már minden játékot előhozott gyermekünk. Ha több nap is szeretnénk ugyanezzel a történettel gyakorolni, akkor a manó megüzenheti, hogy nagyon sokat segített az előző napi varázslat, csakhogy kiderült, hogy a lakás többi szobájában is vannak földhöz ragadt tárgyak. Ezért szeretné, hogy minden nap rendberaknának együtt egy-egy helyiséget. Itt már bármilyen tárgyakat kérhetünk a manó nevében, és a példának megfelelően szabadon adhatunk instrukciókat.
Halihó Kispajtás!
Képzeld, kihajóztunk a Manó-tengerre! Hogy itt milyen gyönyörűen fodrozódik a végtelen, türkiz víztükör! Annyi csupán a gondunk, hogy a partot már nem is látjuk… Még szerencse, hogy Pippi cimborám el tud minket navigálni a mindentlátó varázsgömbje segítségével, de mivel az útmutatásait csak az emberek földjén keresztül tudja nekünk elküldeni, ezért szükségünk lenne egy közvetítőre. Mit gondolsz, tudnál nekünk ebben segíteni? Kérlek, hogy kövesd Pippi utasításait, mi pedig majd pontosan utánozunk téged! Ugye számíthatunk a segítségedre?
Gyermekünk feladata követni egy meghatározott, hajózáshoz kapcsolódó mozdulatsort, amit az üzenet felolvasását követően mondunk el neki.
Például:
- Kezdésként húzd fel a vitorlát, azaz nyúlj a magasba, ragadd meg a képzeletbeli kötelet, először jobb, majd bal kézzel húzva azt.
- Most fogd meg két kézzel a hajó kormányát, és tekerd lassan kétszer balra, majd háromszor jobbra.
- Itt az ideje az evezésnek! Fogd meg két kézzel az evezőt, és evezz kettőt a jobb oldalon, aztán kettőt a bal oldalon, majd még egyet a jobb oldalon!
- Nahát, ha elnézel a messzeségbe, már látszik a part! Itt az ideje, hogy a szemeid előtt összeérintsd a mutató és nagyujjaidat, távcsövet formázva belőlük. Kémlelj körül így, először balra, majd jobbra fordítva a fejed!
A sorozatokban kért mozdulatokat a gyakorlások alkalmával tetszőlegesen változtathatjuk.