Jön a lazítás, a szabadságok, az óvodai, iskolai nyári szünet ideje. A gyerekekre a feladatokkal zsúfolt, túlterhelt, intenzív közösségi lét után, minden átmenet nélkül zuhan rá a tengernyi szabadidő, ami olyan beláthatatlan számukra, hogy szinte végtelennek tűnik. Egyik napról a másikra eltűnik a strukturált idő, nincsenek komoly feladatok, végre szabadság van a szó igazi értelmében. Kérdés, hogy a gyermek megtalálja-e a helyét a parttalan időtengerben, vagy elveszetten keresgéli, hogy mihez kezdjen vele? Hogyan tudjuk segíteni, hogy élvezze a nyarat és közben mi is tudjunk pihenni, kikapcsolódni vagy épp koncentráltan dolgozni mellette?
Tartsuk a ritmust!
Azzal együtt, hogy ilyenkor minden keret meglazul, nem kell időre kelni, nincs szoros napirend, sem szigorú elvárások, jó ha megmaradnak a mindennapok fontosabb időbeli tartópillérei. Ha túlságosan eltolódnak a megszokott időkeretek, előbb utóbb mindenki megérzi. Legyünk spontának, rugalmasak, de azért időről időre rendeződjünk vissza a megszokott napirend közelébe. Legyen napi feladatuk, vonjuk be őket egyszerű hétköznapi tevékenységekbe, ami nekünk is könnyebbség, nekik pedig elfoglaltság.
Hétköznapi rutinból varázslat
Felkelés/elalvás, öltözés, fürdés, hajmosás, fogmosás, főzés, evés, rendrakás, takarítás, mosás, mosogatás, hogy csak néhányat említsünk a naponta, hetente ismétlődő tevékenységekből. Ha mindezeket a tevékenységeket a gyermekünk életébe is rendszeresíteni szeretnénk vagy zökkenőmentessé tennénk, méghozzá úgy, hogy senki ne kínlódjon a kelleténél jobban emiatt, jobban tesszük, ha egyszerre mozgósítjuk a tudatos és a kreatív énünket és egyesített csapást mérünk az unalom, megszokás, ellenállás, közöny, fáradtság és türelmetlenség kitudja hány formát öltő hétfejű sárkányára. Ehhez nem is kell sok varázserő.
Elég néhány jó ötlet és máris életre kelnek a tárgyak, kalandparkká változik a világ és magunk is tátott szájjal bámulhatjuk, hogy alakul át családunk minden tagja lelkes kalandorrá. Lehet, hogy ez ijesztőnek tűnik és túl nagy elvárásnak gondoljátok magatokkal szemben. De jó hírünk van: ha csak néhány alkalommal sikerül játékot csempészni a rutintevékenységekbe, a gyerekek (és a felnőttek is) kivirulnak és a többi helyzetben is könnyebben fogunk szótérteni egymással.
Nézzük, hogy fest ez a gyakorlatban a Benefitto vagy a Land segítségével (mely a heti Manólevél struktúrájába is könnyen beilleszthető egyes figurák játéktábláról való váratlan leemelésével)
A kiszemelt figurával igyekezzünk játékossá tenni minden olyan helyzetet, ami rutinszerűsége miatt untatja a gyermekünket vagy minket, ellenállásba ütközik, vagy egyszerűen csak utáljuk, de muszáj!
Ne feledkezzünk meg a pozitív visszajelzés fókuszban tartásáról, a dicséretről sem, ami sokkal motiválóbb, mint ha kritikával, a rosszul működő dolgok felhánytorgatásával próbálnánk célt érni.
Memoriajáték rendrakáshoz
Mondjuk el gyermekünknek, azt súgta nekünk a manója (vagy valamelyik más figura), látja, hogy rendet kéne raknia, de ő sem akar unatkozni addig, ezért szeretne játszani vele. Mégpedig úgy, hogy először jól körülnéz a rendetlen szobában, azután elfordul, és őt arra kéri, hogy tegyen el egy játékot a helyére. Azután megpróbálja kitalálni, hogy mi tűnt el a káoszból. Testvérek esetén felváltva rakhatnak el egy-egy dolgot, esetleg az épp nem pakoló testvér is becsukhatja a szemét, majd tippelhet, ha a manó nem találta el, mi volt az, ami eltűnt. Akár az egész család játszhatja, így megoszlik a teher és a jókedv is garantált. Ez esetben úgy is játszhatjuk, hogy mindenki becsukja a szemét, és aki kitalálja, hogy mi tűnt el, az kap egy falevelet. Aki a legtöbbet összegyűjti, annak ugorhat egyet a manója örömében.
Memóriajáték öltözéshez
Ugyanezzel a módszerrel megkönnyíthetjük az önálló öltözést (pl. reggel át kell öltözni pizsamából nappali ruhába, és azt kell eltalálnia a manónak, hogy milyen ruha változott meg a gyermek öltözetében – itt akkor lesz sikerünk, ha inkább bohóckodunk és minél elrugaszkodottabb dolgot találunk is: “Ááá, tudom már, levetted a kockás csokornyakkendődet! Neeeem? Ó, a csudába, hadd próbáljam meg mégegyszer!!”)
De segíthetjük az önálló evést (vagy rossz evő gyermek esetén egyáltalán az evést): Mi tűnt el a tányérról? Melyik oldaláról harapott a kenyérnek? stb.
Tippelés/fogadás a “nem szeretem” tevékenységekhez:
A manó vagy bármely állatfigura bevonásával segíthetjük a gyermek olyan tevékenységeit, amelyeket nem nagyon szeret: Ösztönözhetjük a kezdést, elindulást, ami néha a legnehezebb.
Tippelje meg a manó, hogy hányig kell számolnia, mire a gyermek átöltözik, megmossa a fogát, megeszi a reggelijét. Ez is jól működik fordítva, a gyerek ellenkező kedvére alapozva: “Na fogadjunk, hogy nem tudsz átöltözni, amíg negyvenig számolok! … Na jó, meglátjuk! Eeeegy, kettőőőő, hááááárom….” Ilyenkor általában szélsebesen nekiesnek a feladatnak. Ha ügyesek voltak, csodálkozzunk látványosan: “Naaaa, ez nem ér! Hogy csináltad? Te is tudsz varázsolni?” stb.
… hamarosan folytatjuk, kövessetek minket facebook oldalunkon vagy tegyétek fel kérdéseiteket esetmegbeszélő csoportunkban!
Ha úgy döntöttél, hogy kipróbálnád a Benefitto (4 éves korig) vagy a Land játékot (4 éves kor felett), itt rendelhetsz közvetlenül a tervezőktől: