Az első kívánságom, a testvéri együttműködés projekt összefoglalója következik, mert szerintem már túlteljesítették a gyerekek a tervet, és kezdek aggódni… ☺ Új célunk ezernyi van, pl. az esti rutin rövidítése, ami nem lesz könnyű, mert nálunk a gyerekek felélénkülnek az esti fürdéstől, és az esti mesétől. (Ötleteket szívesen veszek! ☺)
De most vissza az együttműködéshez, meg a teljesítményhez. Szerepjáték: „Édes kincsem, gyere ide!” Reggel: „Majd én segítek öltözni!” Fürdés: „Megmosom a hátad!” És emelkedett az elhangzó köszönöm-ök száma is.
Ilyesmik történnek. Konklúzióm: odafigyelnek egymásra, és érezhetően nőtt a problémamentes közös játék ideje. Land-módszertan: olyan alkalmakkor, amikor együtt kerültek problémás helyzetbe, kitaláltam egy Maszat&Sári-ra alapozott feladatot, kérést, vagy egyszerűen csak sajnálkoztam, hogy milyen rosszul érzem magam Maszattal és Sárival együtt, amikor nem tudják elosztani a szerepeket/játékokat, türelmetlenek, kiabálnak egymással, vagy nem figyelnek a másikra és ezért mondjuk a másik elesik.
Szép és jó a siker íze, de tudom, hogy ezt a projektet soha nem lehet befejezni. Vannak és lesznek is vitás helyzetek, de remélem, egyrészt ritkábban, másrészt megtanulják megoldani őket. Na tessék, hangzavar… mehetek is érdeklődni, mi billentette ki a házat a leírva olyan megnyugtató egyensúlyából. Hát persze, ugyanaz a maci kellett volna mindkettőjüknek! …Megoldották a problémát, némi anyai beledumálás után, és használt a szemléltetés is, hogy Sári milyen nagyon görbíti lefelé a száját a hűtőn (pont annyira, amennyire mosolyog, csak fordítva) ha nem egyeznek meg, ki viszi el babakocsival sétálni a fehér macit.
Eszti
Előző epizód: Plukkido kaLANDok a családban, 5. rész