Talán ebben az élethelyzetben a legnehezebb megoldania a szülőnek (hatalmi viszonyulás és hangvétel bevetése nélkül), hogy az ekkor természetes jelenségnek számító testvérek közötti “viadal” ne fajuljon el odáig, hogy valamelyik gyermek testi épsége is veszélybe kerül. És ehhez nem kell egyik gyermeknek sem agresszívnak lennie, pusztán “érdekeik érvényesítése” is vezethet odáig, hogy valaki megsérül. És persze az sem jó, ha a “pusztán” hangos viták állandósulnak konfliktusok idején, mert a szülő türelme igencsak próbára van téve egy ilyen helyzet kezelésében. Először nézzünk konkrét példákat, hogyan használhatjuk fel a Benefittót ilyenkor, majd arról írunk, mire érdemes időt szánnunk azután, hogy elértük a célunkat a játékkal:
Kata tapasztalata 3 és 5 éves kisfiaival:
“Mi első alkalommal a viták elkerüléséhez használtuk a Benefittót. Miután feltettem a játéktáblát a hűtőre, a fiúk választottak maguknak egy-egy manót. Aztán arról beszéltünk kb. 10 percig, hogy a manók azért jöttek, hogy segítsenek a veszekedéseket elkerülni. Ezután jöhetett az éles helyzet 🙂 Vita készülődése esetén szóbahoztam a fán ácsorgó manókat. Ezzel felhívhtam a figyelmüket arra, hogy most egy olyan helyzetben vagyunk, amire oda kell figyeljünk és a manók is kíváncsian várják, mi fog történni. Néha pusztán a manók megemlítése már kizökkentette őket a nézeteltérésükből. Legtöbbször nagyobb fiam volt, aki kezdeményezte a megegyezést, de – a jó példa ragadós – volt néhányszor, hogy a kicsi is belement a kompromisszumba és engedett a nagynak. Néha rá kellett segítenem, hogy keressék a helyzet megoldását és bevonódjanak a játékba, pl.:
– Megbeszéltük előre, hogy ki milyen figurát kap, ha megegyeznek vitatkozás helyett.
– Elrejtettem előlük a figurákat és amikor megegyeztek, “vakon” húzhatnak egyet a figurák közül.
– Amikor egy vita készülődött, elővetítettem gyermekeimnek a pozitív kimenetelt azzal, hogy azt mondtam: “nézzétek, hogyan toporog a manó? miért toporog? én úgy látom, emelgeti a lábát. Mire készül? Ti tudjátok? Ha nem volt válasz, a fiúk még mindig civakodtak, akkor mondtam tovább: Én úgy látom, ők már tudják, hogy meg fogtok egyezni és alig várják, hogy feljebb ugorjanak. De melyikötök manója toporog jobban? Nem látom. Szerintetek?
– Amikor nem sikerült végül a megegyezés, de láttam rajtuk némi szándékot, akkor is kaptak falevelet vagy virágot a fára.
– De volt olyan is, amikor már teljesen kimerültem, kétségbeesésemben egyszerűen elkiáltottam magam, szinte viccből, azt gondolva, hogy ennyi úgysem lesz elég: “Feljebb megy a manója annak, aki befejezi a veszekedést!” És láss csodát! Még ez is működött.”
Amikor sikerrel járunk a testvérharc terén a Benefittóval, már azt gondolhatnánk, hogy végeztünk is, működik a játék, mostantól nem fognak veszekedni, mert csak elő kell vennünk a manókat és rögtön két tündér gyermek játszik együtt, csöndben a gyerekszobában. Ez azonban nincs így! Van még egy fontos szülői teendő, amit célszerű megtenni a helyzet állandósulása, tartóssága érdekében. Próbáljunk “leválni a játékról” és sokat beszélgetni arról (különösen a nagyobbakkal járunk sikerrel így), hogy milyen jó érzés volt, amikor megoldottunk egy ilyen vitát, amikor megegyeztek és mind a ketten vidámak lettek. Vagy milyen jó érzés, látni, hogy amikor engednek a tesónak, akkor mennyire örül és hálás érte. Ezzel egy nagy lépést tettünk affelé, hogy a vita elkerülése a gyermekek belső késztetése legyen.