Türelem játék – hogyan tanítsunk várakozni

A jól megtervezett időbeosztás a felnőttek mindennapjaiban most különösen nélkülözhetetlen, hiszen nem különül el térben és időben a munkavégzés, a gyereknevelés és az otthoni teendők ellátása. Ezt viszont gyerekfejjel megérteni és alkalmazkodni hozzá nem is olyan könnyű. Mai írásunkban a türelem és a késleltetés témáját járjuk körbe, majd olyan, manóvilágból érkező mesés üzeneteket is átadunk nektek, amivel ez a helyzet játékosan orvosolható.

Az, hogy a szoros napirendbe minden beleférjen, már önmagában is kihívás, emiatt sokszor feszültebb a légkör, mint máskor. A szülők türelmét pedig különösen próbára teszi, hogy a velünk lévő óvodás korú gyerekek időérzékelése egészen eltér a felnőttekétől.

Agyunk azon területei, amelyek az önkontrollért felelősek – és így jelentős szerepet játszanak a várakozásban és az érzelemszabályozásban – folyamatos fejlődésen mennek keresztül egészen a késő tinédzser kor végéig. Éppen ezért az óvodások még impulzívak és nehezükre esik a késleltetés. Ha valamire vágynak, akkor azt azonnal szeretnék. Ha éppen mondanivalójuk van a számunkra, akkor nehezen értik meg, hogy várniuk kell vele, amíg anya vagy apa befejezi a kollégájával a telefonos megbeszélést vagy előbb lezárja a feladatot, amit már elkezdett.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne elvárni bizonyos szintű késleltetést már ebben a korban is. Az agyi struktúrák fejlődésén túl a késleltetés képességét folyamatosan tanuljuk életünk során, éppen ezért fontos, hogy a gyermek szintjének megfelelően kis kortól kezdve fokozatosan, kis lépésekben fejlesszük.

Hogyan segítsük őket és magunkat ebben? Kreatív és végtelenül egyszerű megoldások

Mindig jelezzük vissza pozitívan gyermekünknek, amikor sikerül akár néhány percre várnia. Ne csak olyankor jusson eszünkbe ezt gyakorolni, mikor épp ténylegesen várakoznia kell, hiszen olyankor nehezebben tudjuk befolyásolni a várakozási idő hosszát, és mi magunk is feszültebbek vagyunk.

Sok gyereknek segít, ha vizuális visszajelzést kap az idő múlásáról. Használhatunk stopper órát úgy, hogy megbeszéljük, akkor kerül sorra az, amit ő szeretne, amikor az óra jelez. Persze itt is fontos, hogy eleinte rövidebb időegységeket várjunk el és ezt fokozatosan növeljük. 

Az is segít, ha napirendet készítünk, amin akár rajzos formában megjelenítjük, hogy mire mennyi időt szánunk. Felrajzolhatjuk a tevékenységek mellé az óra számlapját és azt, hogy mettől meddig kell elérjenek a mutatók. Itt is törekedhetünk rá, hogy minél kisebb egységekre tudjuk lebontani a napot. Hiszen egy kisgyerek számára egy másfél-két órás időköz már beláthatatlanul hosszú tud lenni. Érdemes lehet külön színnel jelölni azokat a periódusokat, amikor nélkülünk kell elfoglalja magát és azokat, amik közös játékot jelölnek.

Készíthetünk egy egyszerű kirakós játékot is, amiben eltelt időegységenként tehet be egy-egy újabb darabot a gyerek, így számára is láthatóvá válik, hogy mennyi telt már el és mennyi van még hátra például a munkaidő végéig. A kirakó maga nem kell bonyolult legyen, lehet akár egy hosszúkás doboz, amibe pont annyi kis karton kockát készítünk, ahány részre szeretnénk osztani a napot. A nap végére a doboz tele lesz az egymás mellé kirakott kockákkal. Érdemes a dobozon is jelölni az egységeket, ez is erősíti a vizuális megértést. Ha pedig valaki szeret alkotni, akkor akár vonat, kukac vagy bármi egyéb külsőt is kaphat a kirakós. Ez jó alkalom lehet a közös alkotásra is vagy arra, hogy lekössük vele gyermekünket, amíg nekünk dolgozni kell.

Olyan esetekben, amikor a cél nem az, hogy hosszabb időre lekösse magát gyermekünk, hanem például az, hogy ne szóljon közbe, amikor valakivel beszélünk, kialakíthatunk egy saját játékos rutint. Például: találjatok ki egy kézjelet, amivel jelezni tudod, ha épp nem tudsz rögtön válaszolni (legkézenfekvőbb a varázspálcaként feltartott mutatóujj) és társuljon ehhez egy cselekvés, amit a gyermekednek végre kell hajtania, mielőtt újra próbálkozhat. Például énekelje végig a kedvenc dalát háromszor mielőtt újra kérdez, vagy mondja el a hét napjait oda-vissza kétszer. Vagy bármilyen vicces feladat megfelelhet, amiben együtt előre megállapodtok. Ha manólevelek segítségével is gyakorolnátok, olvassátok el a kifejezetten erre a témára írt küldetés csomagunkat, amelyben többek között egy békás-lovagos varázslatot is tanulhattok a mutatóujjból készült csendpálca segítségével.

Ezekkel az apró trükkökkel kézzelfoghatóbbá tehetjük gyermekünk számára a várakozási időt. Nagyon fontos azonban, hogy amennyire csak tudjuk, mi is tartsuk magunkat az előre megbeszélt keretekhez. Hiszen ezeknek a feladatoknak épp az a lényege, hogy kiszámíthatóbbá tegyük gyermekünk számára a körülményeket és megtanulja, hogy a várakozás végén megkapja a tulajdonképpeni jutalmat, ami jelen esetben a szülő figyelme.

Még több játékos nevelési megoldást találtok Mesés küldetések és szórakoztatás karantén idejére online csoportunkban. Gyertek, csatlakozzatok és mi segítünk varázslattá tenni a napi rutint!


Szólj hozzá