Varázslatos pedagógusok a távolban

A jó pedagógusok most kicsit olyanok, mint a segítőmanóink: akkor is tudnak segíteni, ha nem is látjuk őket. Távolról, a kreatív ötleteikkel, a odaadó személyiségükkel. Az elmúlt két hétben több, a Plukkido-módszert használó óvodapedagógus keresett meg minket a távoli játék ötletével, és volt köztük olyan, aki az óvodabezárást követő első perctől, magától értetődően használja a manóleveleket, hogy tartsa a kapcsolatot a csoportjával. Ebben a cikkben az ő tapasztalataikat osztjuk meg.

Az óvodás korosztály számára az állandóság, a megszokott rutin és az ismerős dolgok, helyzetek biztonságos fogódzót adnak a nagyvilágban. Ez a mostani helyzet számukra is felborította a jól megszokott napi rutint és még csak a mögöttes indokokat sem tudják megérteni, mint a felnőttek. Éppen ezért könnyen válhatnak látszólag ok nélkül feszültté, nyűgössé. Minden eszköz, ami segít nekik a stabil napi rutint kialakítani és visszacsempészni az óvodai lét megszokásait, aranyat ér. Andi és Bibi néni a XIII. kerületi Ákombákom Tagóvoda Sárgarigó csoportjának pedagógusai is jól tudják ezt, és úgy gondolták a csoport által kedvelt segítőmanók válhatnak ilyen biztos ponttá. Szerettek volna napi kapcsolatban maradni a gyerekekkel, és úgy érezték, ez a manóleveleken keresztül lesz a leghatékonyabb. Így írtak nekünk erről:

“A manók és barátaik a csoportunk szerves részét képezik az óvodai mindennapokban. Kötődnek a gyerekek hozzájuk, szeretik őket, szívesen segítenek nekik, kicsik és nagyon egyaránt. Első perctől kezdve tudtuk, hogy a Plukkidót, a manókat nem hagyjuk az oviban zárás idején sem!

A kialakult helyzetben mi arra törekedünk, hogy ez a „kapcsolat” a manók és a gyerekek között ne szakadjon meg, sőt inkább erősíteni próbáljuk a mindennapi levelek által. Először néhány levélről volt szó, azután kialakult, hogy minden reggel küldünk a gyerekeknek manólevelet. Felváltva írogatjuk őket, de általában megbeszéljük a témát, ha nincs ötlet, segítünk egymásnak.”

Ezek a manólevelek kicsit mások, mint az óvodai helyzetben vagy épp az otthoni játék során alkalmazottak, hiszen itt nincs visszajelzés a táblával és nem egy napokon át zajló cselekményt visznek végig. Habár egy másik óvónővel folytatott egyeztetés során az is felmerült, hogy ő a saját hűtőjére kirakott táblát időről időre lefényképezve, kicsit hagyományosabb mederben is folytatná a játékot. A lehetőség erre is megvan. A Sárgarigó csoport segítőmanói viszont most azon dolgoznak, hogy jó hangulatot csempésszenek a mindennapokba és fenntartsák a közösséget üzeneteikkel. Bibi és Andi néni segítségével a manók mesélnek és ötleteket adnak nap mint nap: 

“Az óvodában leginkább akkor érkezett levél a manóktól, amikor egy konkrét problémát próbáltunk megoldani. Amióta csak ügyelet van, azóta pedig napi szinten üzennek a manók a gyerekeknek. A manólevelek reggel szoktak érkezni, kopogtatni a zárt közösségi média csoport ajtaján. Előfordul, hogy feladatok megoldására buzdítják a gyerekeket, sokszor híradás Manóföldről, Meserétről egy-egy kedves, vagy vicces történettel, vagy kihívás egy versenyre, vagy híradás rólunk, felnőttekről, hogy mi is jól vagyunk. A manók a következő levélben reagálnak is az elvégzett feladatokra, mindig visszautalnak ezekre, köszönik, dícsérnek és várják, hogy visszatérjünk az oviba.

Úgy érzem nekünk, nagy segítség és lehetőség, hogy üzenhetünk, kommunikálhatunk a gyerekeknek a manó levelekkel. Maradt a játékosság, a fantázia, kreativitás, képzelet! Nehéz online összetartani egy jó közösséget! Ezekkel a levelekkel, a közös ismerősökkel (Manókkal és barátaikkal) közös „élményekkel” talán kicsit könnyebb. Nem kell óriási nagy dolgokra gondolni, nem képzeljük, hogy valamit feltaláltunk volna,  de megpróbálunk állandóságot nyújtani a „régi ismerősök bevonásával”, pozitív gondolatokat közvetíteni, kitartásra buzdítani, segíteni.”

Az energia, a kreativitás, amit beletesznek a pedagógusok, nem marad hatás nélkül. A szülők és a gyerekek együtt vonódnak be, mosolyt csalva egymás és a „manók” arcára.

“Ami abszolút pozitív visszajelzés volt a manólevelekkel kapcsolatban, hogy mára már beépült a gyerekek napirendjébe, hogy reggel felolvassák a szülők nekik a friss levelet. Azt is nagyon jól esik hallani a szülők részéről, hogy nem csak a csoportba járó gyerekek várják a manó leveleket, hanem a nagyobb testvérek is, akik eddig nem „ismerkedhettek meg” a manókkal. A szülők teljes mértékben együttműködnek velünk, partnerek ebben. Segítjük egymást, tanácsokat adunk, kapunk. Igyekszünk feléjük is pozitív megerősítést közvetíteni nem csak a gyerekek felé.”

A Plukkido-módszer alapítóiként mindig hihetetlen öröm tölt el minket az ilyen rendkívüli történetek hallatán. Nagyon jó érzés volt olvasni Andi és Bibi néni beszámolóját, hálásak vagyunk, hogy megosztották velünk! Reméljük sokakat fog inspirálni ez a történet és a manók távolról is rengeteg kis óvodásnak nyújtanak majd segítséget. Végezetül megosztunk veletek néhány képet, amivel a gyerekek üzentek a manóknak. 

Bízunk benne, hogy mihamarabb újra találkozhatnak a gyerekek a Plukkido manóival az óvodákban is. Ha érdekel a Plukkido, gyereknevelést segítő játékok óvodai felhasználása, akkor itt olvashatsz bővebben róla. Ha pedig otthon, szülőket vetnéd be őket, akkor itt olvass tovább.

 

 


Szólj hozzá