Orkánból szellő – érzelemszabályozás játékosan

Előző cikkünkben általánosságban jártuk körbe a dackorszakot, mint fejlődési szakaszt. Arról írtunk nektek, hogyan támogathatjuk szülőként az érzelemfelismerés és érzelemszabályozás alapjainak kialakulását. Most lépjünk egy szinttel tovább, és vizsgáljuk meg, miként csillapíthatók játékosan a gyerekek érzelemkitörései akkor, amikor már képesek bizonyos fokú önszabályozásra.

A mese és a fantázia szerepéről a gyerekek fejlődésében hosszasan lehetne írni, hiszen rengeteg területre fejt ki jótékony hatást. Így nem meglepő, hogy az érzelemszabályozás terén is jó hasznát vehetjük. A következőkben megmutatjuk, hogyan használható a mesevilág ezen a területen. A bemutatott technikákat pedig a Plukkido mesék világából (a táblajátékhoz tartozó dacos viselkedés témájú mesés küldetésekből, azaz manólevelekből és IDEKI békítő levelekből) hozott kézzelfogható példákkal illusztráljuk.

Mesés út a gyermeki érzelmekhez

A képzelt világ történetei párhuzamba állíthatók a valósággal, ez pedig lehetőséget ad arra, hogy az érzelmileg megterhelő helyzeteket a gyerekek maguktól eltávolítva, a meseszereplőkkel azonosulva élhessék át. Ezért is jellemző, hogy az első történetek, amik felkeltik a kicsik érdeklődését, mesés köntösbe bújtatva követik végig a saját napi rutinjukat. Az események ismerőssége kiszámíthatóságot, biztonságot ad, a cselekvő megváltoztatása pedig kellő távolságba helyezi a történteket. A helyzethez fűződő érzelmi töltet így éppen annyira távolodik el a valóságtól, hogy a gyermeknek könnyebb legyen azt befogadnia és újra megélnie egy tompított, szabályozott formában. Az érzelmek újraélése segíti a feldolgozásukat, ezért is szeretik a gyerekek újra és újra meghallgatni némelyik mesét.

Emellett egy-egy nehéz helyzet megoldási útjait is könnyebb úgy tanulni, ha a “lecke” nem túl direkt úton érkezik. Tehát nem a szülőtől hangzik el tanító jelleggel, hogy “Pistikém, legközelebb ahelyett, hogy gondolkodás nélkül kiabálni kezdesz, előbb nyugodj meg, és csak aztán próbáld elmondani, mi nem tetszik!”, hanem a mese szereplőinek viselkedése mutat példát a helyzetmegoldásra.

Sőt, a szereplők viselkedésén keresztül a történet arra is rá tud világítani, hogy az erős indulatok, a látszólagos sírás és ellenkezés mögött igazából a gyermek is arra vágyik, hogy megnyugodjon, még ha ezt az intenzív helyzetben nehéz is felismerni. 

Mivel a “kedves kérés varázslat” mindig megmutatja, amit igazán szeretnénk, így ilyenkor Prézli is rájön majd, hogy a szíve mélyén inkább egy jót nevetne a sok dühös fújtatás helyett…“

Persze most már Félix is mielőbb hazaindulna és legszívesebben bevackolná magát az ágyikójába, még ha kicsit nehéz is ezt beismernie.”

Ezeknek tudatában tekintsünk úgy a mesére, mint egy olyan eszközre, ami utat mutathat gyermekünk érzelmeinek megismeréséhez, sőt mi több észrevétlenül, játékosan tud megoldási mintákat vagy akár nyugtató technikákat is közvetíteni felé.

Lélek nyugtatása a testen keresztül

Felnőtteknél egyre szélesebb körben terjedtek el a különféle relaxációs, meditációs vagy akár mindfulness technikák, amik a figyelmet a testi folyamatokra irányítva tudják lecsillapítani az elmét és segítenek a hétköznapi frusztrációkat oldani. Ezek a technikák játékosan már egész kis kortól taníthatók, hiszen a gyerekek különösen fogékonyak az olyan módszerekre, amik a test átmozgatásán, a fizikai aktivitáson keresztül hatnak a lélekre. Éppen ezért a mesék és játékok nagyon jó terepet kínálnak arra, hogy például nyugtató légzéstechnikákat tanítsunk:

Csirip felakasztott a nagy tölgy fölé néhány lufit, hogy abba gyűjtsük a nyugalom szellőt, ami ha átjárja Otto szelepeit, akkor biztos elpárolog a mérge. Valahányszor, amikor úgy érzed, hogy elönt a mérgesség és kiabálnál, szívj be legalább három hatalmas levegőt és lassan fújd ki.”

vagy épp kimozgassuk a feszültséget a gyerekekből:

A méregmagról nő ugyanis a csodaszép kacagóvirág, amiből vidámságszörp is főzhető. Méregmaghoz viszont csak úgy juthatok, ha egy dühös kisgyerek lerázza magáról az összes durcásságát, ami apró magokként szerteszét szóródik a földben. Jól rázd meg magad kérlek: a kezed, a lábad, a popsid, a hajad, sőt még az orrod is mozgasd meg alaposan! Ha maradt volna rajtad még egy pici, akkor ugrándozz párat, az az utolsó szemeket is mind lehullajtja rólad.”

Kizökkentés

Az egyre erősödő negatív érzelmi spirál időben felismerve megállítható, ha sikerül egy váratlan fordulattal terelni a figyelmet. Ez lehet valami meglepő látnivaló körülöttük, valami oda nem illő, esetleg humoros hang vagy mozdulat, de akár egy a manóktól érkező, nem várt üzenet is. 

A Kacagó Rádió adását csak a rosszkedv zavarhatja meg. Helyre kell hoznunk! Nálad van a finomhangoló tekerő. Nem tudod, hogy hol? Hát az arcod közepén, a szemed alatt és a szád felett. Bizony ám, a Kacagó Rádiót csakis úgy tudjuk újra beállítani, ha az, aki a levelet felolvassa neked, nagyon finoman elkezdi tekergetni a nózidat. Kicsit jobbra, aztán kicsit balra. Egészen, amíg meg nem jelenik egy mosoly. Ha megvan az első mosoly, akkor a jobb oldali fülcimpád még meg kell húzogatni háromszor, majd a balt kétszer. Ezaz, egyre jobban szól a rádió. Még egy kis csikizés és a Kacagó Rádió újra vidáman zenél. Kérlek, ha legközelebb elromlik a kedved, kérj meg gyorsan valakit, végezze el a hangoló beállításokat rajtad!”

Ha a gyerek figyelme rövid időre fókuszálttá válik, a kognitív működésmód felülkerekedhet az érzelmeken és az indulatok csillapodhatnak annyira, hogy utána már könnyebb legyen megnyugodni. Ezt a technikát akkor érdemes bevetni, amikor még csak észleljük, hogy az érezhető ellenállásból hamar robbanás várható. Az azonban nem cél, hogy minden esetben figyelemeltereléssel dolgozzunk, hiszen vannak olyan helyzetek, amikor fontos, hogy gyermekünk megélje a csalódottságát, bánatát vagy épp a dühét. Ilyenkor jobban tesszük, ha csupán ott vagyunk vele és éreztetjük, hogy nincs egyedül az érzéseivel. 

Az elfogadás

Minden életszakaszban fontos, de az olyan érzelmileg különösen érintett időszakokban, mint a dackorszak vagy pedig a serdülőkor, elengedhetetlen, hogy a gyermek érezze a szülő elfogadását. Azt, hogy minden helyzetben szeretve van, még akkor is, amikor épp nyilvánosan toporzékol vagy valami rossz fát tett a tűzre. A szülők számára sem mindig egyszerű, hogy a dacos helyzetekben ne azt érezzék, hogy bizonyosan az ő gyerekük az egyetlen, akivel valami baj lehet, amiért így viselkedik. Még ha elméletben tudják is, mivel jár ez a fejlődési szakasz, akkor sincs könnyű dolguk az érzelmek viharában. Ezért érdemes megragadni minden lehetőséget, hogy ezt tudatosítsuk. 

A mesék ebben is segíthetnek, hiszen a történetek jól példázzák, hogy mennyire általános az, ha valaki csalódott vagy dühös amikor valami nem sikerül neki:

„Ettől viszont úgy dühbe gurult, hogy azóta a házába bújva gurul ide-oda, mindent feldönt és hangosan visít. Sajnos hiába próbáltunk vele beszélni, se lát, se hall.”

vagy akár az, hogy meggondolatlanul viselkedik mérgében: 

“Tényleg egyetlen űrmanó sem volt a bolygón, akivel szót lehetett volna érteni. Mindenki csak a saját igazát hajtogatta, és eszük ágában sem volt megbékélni, pedig szerintem azt se tudják, hogy ki miért mérges.”

A szereplők példáján keresztül a gyermek érezheti, hogy a benne rejlő feszültségekkel nincs egyedül, ez másokkal is megesik, és a helyzetre létezik megoldás. A manólevelek felolvasásával (majd a közös játékkal) a szülő nem csak a gyermek érzelmeinek elfogadását közvetíti, de egyben nyitottságát is megmutatja gyermeke irányába és saját feszültségét is csökkenti. 

A humor szerepe

A történetekben szereplő helyzetek sokszor direkt túloznak el egyes viselkedéseket. A helyzet karikírozása a gyereket is megnevetteti, de a felnőttekben felgyülemlő feszültséget is enyhíti, azzal, hogy saját szorult helyzetükre kicsit kívülről pillantanak rá és nevetni tudnak rajta. Ez is segít tudatosítani, hogy bármennyire kilátástalannak tűnik is egy-egy dacos időszak, mégis csak egy átmeneti, megoldható helyzetről van szó. Hiszen még a legrosszabb helyzetek sem tartanak örökké. A felnőtt hangulatának és hozzáállásának javulása pedig a gyerek viselkedésére is hatással lesz.

Alternatív viselkedés felkínálása

Mint sok más helyzetben, az indulatok kezelése során is segítségünkre lehet, ha van a tarsolyunkban néhány olyan alternatív viselkedésminta, amelyet gyermekünk alkalmazhat a nem kívánt reakció helyett. Ezzel ugyanis valami kézzelfoghatót tudunk neki adni arra, hogy mit csináljon, ahelyett, hogy csak azt mondanánk meg, amit nem szabad. Utóbbi ugyanis sokszor csak a gyerek zavarodottságát és bűntudatát növeli, hiszen tudja, hogy nem ér csapkodni és kiabálni, de azt már nem, hogy mit tehetne helyette. Az indulatok kifejezése esetén ilyen alternatíva lehet például, ha egy párnára csaphat rá dobálózás (netán a kistesó meglegyintése) helyett, ha páros lábbal ugrál toporzékolás helyett, vagy nagyobbaknál ha engedélyezett “cifra” kifejezések (például a banánturmix vagy a kacska macska farkát stb.) váltják fel a csúnya beszédet.

Ha pedig már megtörtént a baj, például összekaptak a tesók, akkor nem árt, ha tudatosítjuk gyermekünkben, hogy mindig van lehetőség jóvátenni a hibákat, bocsánatot kérni vagy épp rendezni a konfliktust a másikkal. Ezt is tehetjük komoly szavak mellett akár varázslatba burkolva is: „Nézzétek csak, van nálam egy csipet varázslatos hibajavító por. Akire ezt rászórom, az ki tudja javítani, amit rosszul csinált. Mit gondoltok, kipróbáljuk?””

Persze érdemes szem előtt tartani, hogy az ilyen helyettesítő viselkedések használatát nem árt előre gyakorolni, és érdemes a gyakorlást nem az érzelmileg erősen felfokozott helyzetekre hagyni. Ezért is hasznos, ha játékos keretek között, a mindennapok részeként foglalkozunk az indulatkezelés témájával, és akár a manóleveleken keresztül több különféle technikát is megismertetünk gyermekünkkel, amik közül aztán éles helyzetben ő maga választhat.

Megelőzés és a szülői példa

A dacos helyzetek kezelésére való felkészülés másik fontos aspektusa, hogy olyankor jelezzünk vissza, amikor a probléma hiányát tapasztaljuk. Ha például gyermekünk hajlamos nehezen viselni, amikor valami nem sikerül neki elsőre úgy, ahogy eltervezte, akkor ragadjunk meg minden alkalmat arra, hogy jelezzük számára, amikor épp nem gurult dühbe vagy nem keseredett el emiatt. Ez a fajta megközelítés segít növelni az önbizalmat és tudatosítani a gyermekben, hogy képes kontrollálni a viselkedését. Érdemes lehet néha a korábban sikeresen lejátszott manós küldetésekre is visszautalni azzal a céllal, hogy felidézzük gyermekünk sikereit és megerősítsük őt abban, amit jól csinált, ami büszkeséggel töltheti el. 

Azzal is sokat tehetünk, ha olyankor, amikor látjuk, hogy készülnek kitörni belőle az indulatok, vagy olyan ismerős helyzetbe kerültünk, amiben valószínűleg erős érzelmek várhatók, akkor játékosan figyelmeztetjük őt az elkerülő útra. Visszautalhatunk például egy manólevél történetére és ezzel a már korábban megismert technikára (például a lufi fújós nyugtatás). Ez különösen hatékony, ha nem csak szavakkal figyelmeztetünk, hanem saját viselkedésünkkel mutatunk példát. Először te magad legyél, aki mély belégzéssel és lassú kifújással próbálja tölteni a lufit, majd pedig támogasd meg gyermeked azzal, hogy vele együtt is folytatod, amíg már látod rajta, hogy tudatosan csinálja. 

Manólevelekkel felvértezve

Annak érdekében, hogy a fent leírtakat minél könnyebben át tudjátok ültetni a gyakorlatba, bővítettük a dacos viselkedéshez tartozó manóleveleink számát, már mindhárom táblajátékhoz öt-öt darab kész levelet találtok a honlapunkon. Így könnyebb lesz olyan történetet választani, ami gyermeketek érdeklődését felkelti, illetve arra is lehetőséget ad, hogy egy témát akár több előre megírt történeten keresztül folytassatok, amíg meg nem erősödik a viselkedésváltozás.


Szólj hozzá