“A készlet csigája reggel Bibóval felfedezte a lakást, hová tud még felmászni a hűtőn kívül. Aztán megmentette a vasárnapi családi reggelit is Maszattal együtt, mert Bibót a félbehagyott reggelizés és az emiatt betervezett nyomatékosító sírás helyett kalácsevésre bírta, és az asztalnál marasztalta.
A csiga a családi csavargásunk során is felbukkant, mert a gyerekek csigaházakat gyűjtöttek (és zsályát, kavicsot, pitypangot, szöcskét… bár utóbbit inkább csak kergették), aztán együtt ellenőriztük, hogy tényleg csigaházak, és nem épp gyanútlanul sziesztázó csigákat készülünk túszul ejteni. A gyűjtögetés igazi kooperációban zajlott, M&S büszke lett volna a tanítványaira! Lassan ki is pipálom a testvéri együttműködésről szóló Land-projektünket.
Ezen a ponton eszembe jutott egyik kedvenc dalszövegem, amit lehet, hogy a Plukkido mottójává ajánlok idővel, ha nem cenzúrázza Jutka és Orsi. ☺ Csak ennyi: „Jó lesz nekünk.”
A vidám vasárnap 😛 végére kis kétévesünk annyira elfáradt, hogy a fürdés utáni öltözést is inkább bojkottálta volna. Tudom, már unalmas, de bedobtam megint a napunk főszereplőjét, Csigát, aki játékra csábította a kicsit, és pont annyira élénkítette fel, hogy aztán sikeresen, pizsamába öltözve zárhassuk a napot. Ez így nagyon jó volt nekünk. 😉
Eszti